A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Műhely - Nagy Pál-Papp József: Személyazonosító okmányok a XIX-XX. századi Magyarországon
413 kiállításának alapját10, a kiállító hatóság megnevezését, a kiállító hatóság nedves körbélyegzőjének lenyomatát, a kiállítás helyét és időpontját, a személyi igazolványt kiállító személy aláírását. A könyvecskében önálló oldalakat biztosítottak az állandó lakcím változásai számára (a 4. oldaltól a 7. oldalig). A különleges bejegyzéseket a 8. oldaltól all. oldalig, az ideiglenes lakásváltozásokat a 12. oldaltól a 17. oldalig. A további oldalakon a személyi igazolvány tulajdonosának családi állapotát, házastársának nevét, születési helyét és idejét, a házasságkötés helyét és idejét, valamint az anyakönyvi változásokat, a 16 éven aluli gyermekeinek, valamint a gyámság, gondnokság alatt állóknak a születési adatait, munkakönyvének számát, szakképzettségét, munkáltatójának nevét és pontos címét, „alkalmaztatásának minőségét”, és munkaviszonyának kezdetét. Az igazolvány helyettesíti a születési, házassági és halotti anyakönyvi kivonatokat, az állampolgársági bizonyítványt, valamint hitelt érdemlően igazolja az állandó és ideiglenes lakás be-, illetőleg kijelentését és a munkahelyet. A személyi igazolványba csak az igazolványt kiállító rendőri hatóság és az erre feljogosított szervek tehetnek bejegyzést. A személyi igazolványok formai és tartalmi ismertetésénél fontos hivatkozni a belügyminiszter 2/1957. (III.24.) B.M. számú rendeletére, amely aktuális politikai indíttatásból 1. §-ában az „Állandó vagy ideiglenes személyi igazolvánnyal ellátott valamennyi magyar állampolgár személyi igazolványát - tekintet nélkül kiállításának időpontjára - érvényesíteni kell.” A 3.§-a szerint „A személyi igazolványok érvényesítését az ország egész területén az 1957.évi szeptember hó 30. napjáig kell befejezni. (...) A megjelölt időpontig nem érvényesített iganyolványok érvényüket vesztik.” Az 1956-os társadalmi mozgások szükségessé tették egyrészt az 1954-től kiadásra került személyi igazolványok érvényesítését, valamint cseréjét. 1957-től a személyi igazolvány külső megjelenése lényeges változást mutat, mert az 1947. évi államcímert felváltotta az 1957-ben a Magyar Alkotmány 74. § alapján a Magyar Népköz- társaság új címere. („Kétoldalt búzakoszorúval egybefogott világoskék mezőben álló, ívelt oldalú, piros-fehér-zöld színű pajzs. A búzakoszorút balról piros-fehér- zöld, jobbról vörös színű szalag fonja át, a pajzs közepén elhelyezett ötágú vörös csillag aranyszínű sugarakat bocsát a mezőre.”) Az 1957-1990 között forgalomban lévő, sőt érvényessége szerint „határidő nélküliként forgalomban is maradó személyi igazolvány mérete, oldalszáma változatlan maradt: 8x12 cm méretű bordó színű bőrvászonnal bevont karton fedőlapos, 32 oldalas könyvecske. A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány a 38/1969. (XI.17.) számú rendeleté a személyi igazolványokról valamint a lakcím bejelentéséről és nyilvántartásáról intézkedik. A rendelet az 1954 és az 1956. évi rendelkezéseket módosítja. A belHajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIX 10 pl: születési anyakönyvi kivonat
