A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Műhely - Nagy Pál-Papp József: Személyazonosító okmányok a XIX-XX. századi Magyarországon

407

sok száma mind kevesebb legyen. A nemesi kiváltságot élvezők ugyanis kikerültek az adózó alattvalók koréból.

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIX

Igazoló jegy

A XIX. század derekának társadalmi mozgásai, átrendeződései miatt egyre inkább hiányzott egy kizárólag a személyazonosságot bizonyító hivatalos irat, amellyel kellő biztonsággal igazolható, hogy valaki azonos önmagával és minden kétséget kizáróan az, akinek mondja magát. Ezzel kapcsolatban 1857. február 9-én kelt a 31.

sz. császári rendelet és a végrehajtási rendelkezés („új útlevél-rendőrségi szabályok”):

(1 .§) „Belföldieknek belföldöni utazások végett útlevélre rendszerint nincs szükségük. Ők azonban igazolási jegyekkel kötelesek magukat ellátni, melyeket a járási hivatalok főnökei egy év tartamára adnak ki azon személyek számára, kik hivatalkörletökben tartják rendes lakásukat” (17. §): „Az igazolási jegy a 1 a vezeték és melléknév (keresztnév), 2. a rang vagy foglalkozás, 3. lakhely, 4. kor /.../ előszabott kivántatóságokat tartalmazandja.”

Az 1857. február 15-én kelt rendelet a településre érkező idegenek bejelentési kötelezettségével foglalkozik: „Idegenek alatt azok értendők, kik a községhez nem tartoznak, vagy legalább ott rendes lakhelyük nincs.” 9

4 Birodalmi törvénylap 1857. február 21. Ref. Nagykönyvtár, CsML/SzL-V. 145.b.73.