A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Gazdag István: A Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara megalakulása és tevékenysége 1929-ig
356 földbirtokosok és bérlők. A szakosztályi ülésekre rendszeresen meghívták a kerület ismert külső szakembereit is." A kamara elnöki tanácsát a kamarai elnök, az alelnökök és az igazgató alkották- e szerv segítette a kamara működésének irányítására hivatott elnök munkáját. A kamara ügyeivel -levelezéstől a zárszámadás elkészítéséig a kamara apparátusa, a tisztviselők, a kamara hivatala foglalkozott, amelynek felelős vezetője a kamarai igazgató volt. A tisztviselőket a közgyűlés erősítette meg tisztségükben és döntött javadalmazásukról is. A hivatal nem csak megfogalmazta a határozatokat, hanem ellenőrizte azok végrehajtását is. Varga Zászló kamarai titkár szavaival "...a kamarai tisztviselők látják el tulajdonképpen az érdekképviseleti szervezet többi formájának irányítása, ellenőrzése, megbízása és akaratnyilvánítása alapján mindazokat a feladatokat, amelyeket a törvény a kamarák elé tűzött.”12 A Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara létrehozásának kezdeti lépéseiről, a konkrét szervező munka megindulásáról -a földművelésügyi minisztériummal, Debrecennel és más városokkal való előzetes tárgyalásokról nincsenek forrásaink. Mintahogy nem ismerjük a megyék reagálását sem. A hiányos iratanyagból azonban a kezdeti időszak néhány fontos problémája felszínre került: A kamara működtetésének anyai fedezetét a mezőgazdasági illették jelentette, amely kezdetben a földadó 0.5-%ára rúgott, Az igazgatóválasztmány véleménye szerint az illeték tételei a törvény előkészítő szakaszában még talán elfogadhatók voltak, azonban a korona folyamatos romlása, az árak ugrásszerű emelkedése következtében a várható bevételek és a szükségletek között óriási szakadék alakult ki. Egy 70 holdas hajdúsági föld 1960 korona illetéke egész évre- másfél liter tej árának felelt meg. A választmány szerint e jelentéktelen összegből -nem beszélve az illeték befizetések tömeges elmaradásáról- nem lehetett biztosítani a kamara tervezett működését.13 Debrecen városa akadályozta a székház építését. A kamara igazgató- választmánya több kísérletet tett, hogy megegyezésre jusson Debrecen városával székháza építése, vagy kialakítása ügyében- eredménytelenül. A választmány 1923. október 27-én tájékoztatta a közgyűlést a tárgyalások állásáról: "Debrecen szab. kir. város annak idején, mikor a mezőgazdasági kamarák székhelyeinek kiválasztása volt tárgyalásban, felajánlott a kamarai székház céljaira több felterjesztésében telket, sőt egyik javaslatában építkezéshez téglát is. Később a városi közgyűlés végérvényes határozat hozatalában határidőhöz kötötte ez adományt, kimondván, hogy ha 3 évi idő alatt a kamara nem építkezik, az adomány semmis. A hozzánk küldött adománylevél a városi közgyűlési határozat ezen előírását még azzal szigorította, hogy amennyiben megszűnnék a felépítendő ház kamarai székházul szolgálni: a telke a beépítéssel együttesen ingyen visszaszáll a városra." A közgyűlés tiltakozott az elfogadhatatlan kikötések ellen. A kamara elnöki tanácsa azt az álláspontot képvisel - te, hogy ragaszkodni kell Debrecen feltételnélküli felajánlásához hiszen ennek alapján jelöltetett ki székhelyül Debrecen, mert például Nyíregyháza kész épületet is hajlanGazdag István: A Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara... '1 HBML.IX.265/a. 1.1923.október 27. 12 Ujlaky Zoltánná i.m. 6. 13 "...teljesen kizárt, hogy a kamara ilyen bevételek mellett az oly szükséges, előkészített akcióit folytassa, vagy éppen az annyira nélkülözhetetlen székház-létesítésbe gondolkozhasson." HBML.IX.265/a.l. !923.november 15.
