A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Tanulmányok - Simonyi Alfonz: A Debrecen-gúti "Zsuzsi" vasút

315

zott személyforgalom bevezetését célzó mütanrendőri bejárást megelőzően azonban kétségek merülnek fel abban, hogy a vasút vajon rentábilis lesz-e. Kiderül ugyanis, hogy már 1922 és 1923-ban is a vasút veszteséges volt, amennyiben azon az év 365 napjából csak mintegy 100 napon át folyik a szállítás. A személyek szállításához pedig vasúti személykocsik beszerzése válik szükségessé, ami újabb milliós költséggel jár. Felmerül a törvényhatóságban ekkor olyan javaslat is, hogy a korlátozott személyforgalom bevezetését fel kellene függeszteni. Ezt meg is szavazzák s az erről szóló felterjesztést el is küldik a főhatóságnak.(1923. XI.22. 26.248-26.738. sz.)

Ezt megelőzően azonban, 1923. február 15-én mégis megtartják a műtanren- dőri bejárást, amelynek jegyzőkönyvében47 a következő megállapításokat teszik. A vonal 950 mm nyomtávú vágányzata 18-34 kg/m nagyságú sínekből épült. A fent már felsorolt megállói és állomásai mellett a vonalon vízállomás van Debrecen faraktár állomáson, Martinka megállóhelyen, Hármashegy és Gúth állomásokon. A gúthi végállomáson 4 ággyal felszerelt vonatkísérő laktanya és egy mozdonyszín van, míg a debreceni epreskerti faraktár állomáson mozdonyszín, ács-, bognár- és lakatos műhely található. A meglévő mozdony mellé szereztek egy „Orenstei- КорреГ- féle mozdonyt. Ami a személyszállítást illeti, ehhez beszereztek egy darab két tengelyes „hordrugókkal, orsós kézifékkel és rugalmas vonó- és ütköző berendezéssel felszerelt” személykocsit is. A fedett személyszállító kocsi belseje két elkülönített „rekeszre” van osztva, benne padok, a kocsi „hossz- oldalán nyíló ablakokkal”. A másik személykocsi az előzővel azonos elrendezésű, de nem fékezhető. Az árú szállításához rendelkezésre állt négy darab „vonó-, ütköző- és hordrugókkal el nem látott, futó- deszkás, fedett kocsi”, továbbá „három fedett teherkocsi”, amelyek szükség esetén személy szállítására is alkalmasak. A jegyzőkönyv szerint „a személyzet jelző eszközökkel és zseb órákkal el van látva”. A vonal teljes hosszában már ki van építve a telefonvonal.

A hiányokat a jegyzőkönyv az alábbiak szerint rögzíti. Egyes megállókból hiányzanak a fedett váró helyek és a tárcsajelzők. Az olyan vasúti átjárókból, ahol korlátozott a rálátás, hiányzanak a figyelmeztető oszlopok. Mindezek ellenére megállapítják, hogy

.....a vasút állapota és berendezése a korlátozott közforgalom felvételére alkalmasnak találtatott...”. A teljes 0+00-265+50 szelvények közötti vonalra tehát a korlátozott közforgalom bevezetését a közigazgatási bizottság szóban engedélyezi.

A főhatóság ezt az 1923. január 15.-én kelt 74.310/1923. КМ-VI. sz. alatt írásban is engedélyezi. Ebben az engedélyben azonban a következő hiányok sürgős megszüntetését írja elő: a régi „...még meglévő személy- és teherkocsikat 1924. Évtől kezdve folyamatosan megfelelő rugós hord-, vonó- és ütköző szerkezettel bíró kocsikká kell átépíteni”( ez összesen 5 teher- és 1 személykocsit, valamint 1 szerkocsit érint). Mint említettük, ezt követően kapja kézhez a minisztérium a korlátozott közforgalom bevezetésének felfüggesztését kérő felterjesztést. Ám ekkorra már megköttettek a szerződések Várady- Szabó és Reviczky birtokosokkal, akik a vasúton e szerződés szerint áruszállítási kedvezményt kapnak. Nos, a főhatóság 1924. januárjában válaszol a felfüggesztési kérelemre (99.192/1923. КМ-VI. sz.) éspedig azt kívánja, hogy a felfüggesztés előtt a város gondoskodjék e szerződés szerinti

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIX

47

M. e.