A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Major Zoltán László: Adatok a Rákóczi megemlékezésekhez Hajdú megyében a 20. század elején
is.67 Érvelésükből nem hiányzott a tiszántúli szabadságszerető mentalitás emlegetése sem. Vármegyei vezetők, publicisták, szolgabírók, az irodalmi értelmiség képviselői, a függetlenségi szellemű csoportok képviselői bőségesen merítettek a függetlenségi hagyományok gondolatvilágából és a kor retorikai színvonalán igyekeztek nézeteiket propagálni. A századforduló világa, szellemi-politikai élete meg is adta a lehetőséget ezeknek az ideológiai vitáknak. 296 ____Major Zoltán László: Adatok a Rákóczi megemlékezésekhez... Befejezés Köztudott, hogy az I. világháború előestéjén, 1913-ban jelent meg Szekfű Gyula könyve, „A száműzött Rákóczi”. Sokat és sokan írtak már arról, hogy ez az írásmű milyen vihart kavart a politikai és szellemi közéletben. A „Magyarország,, cikkei nyomán a sajtóban országos tömegmozgalom indult. Városi és községi népgyülése- ken tiltakoztak Szekfű könyve ellen.68 Maga a történetírói munka nem a harcoló és uralkodó diadalmas fejedelem, hanem „a száműzetés keserű kenyerét evő” férfi alakját és lelki vívódásait állította középpontba. A könyv egyik pillére a diplomáciatörténet, s a szerző megállapítása szerint „abban nem diadalok, hanem folytonos, a viszonyok mostohaságából vaskövetkezetesen folyó vereségek sorát látom. Más képet nem lehet festeni a száműzetés diplomáciájáról, ha azt az aktákból akarjuk megírni.” Szekfű ezután a következőket hangsúlyozza: „Éppen a száműzetés történetére hull a dolog természete szerint a legtöbb árnyék....s nehéz feladat belőle ’mosolygó idillt’ csinálni, a rodostói viszonyokról színes, nevető és büszke képeket festeni.”69 Szekfű kritikával illeti az általa nagyra becsült Márki Sándort is a Rákóczi kultusz ábrázolása miatt. Rákóczi az emigránsok lealázó sorsát szenvedte. Márki azonban az iránta való tiszteletből nem volt hajlandó felismerni azokat a szégyenteljes helyzeteket, amelyekbe a fejedelem került. Ugyanazon a szemüvegen át nézte az emigráció történéseit, mellyel Rákóczi áltatta önmagát. „Márki időnként a Rákóczi kultusztól inspirált költői felfogással adja elő az eseményeket.” - írja Szekfű.70 Szekfű könyvének debreceni fogadtatásában a politikai közgondolkodás önellentmondásai nyilvánultak meg. Mérvadó városi személyiségek a tudomány szabadságáról, a történettudomány szellemi-politikai függetlenségéről nyilatkoztak. Amennyiben viszont valaki bírálni merte a nemzeti ideált, mint Szekfű, azonnal szellemi hajsza indult a nemzeti érzés megtépázója ellen. Nemcsak a politikai ellenzék érzékelt Rákóczi becsmérlést a száműzött fejedelemről szóló könyv vitája kapcsán, hanem a munkapártiak sem azonosultak az emigráció kritikájával. Nemcsak a Rákóczi emigráció állott már itt az érdeklődés homlokterében, hanem Szekfűnek az a tétele is, miszerint az emigrációk képtelenek a nemzettel kapcsolatot tartani. Ez a megállapítás pedig már a Kossuth emigráció talajtalanságára is vonatkozott.71 Amikor Károlyi Mihály új pártja, a Függetlenségi és 48-as Párt megalakul, 1916-ot írunk. A párt tagjainak többsége Károlyit és néhány hívét leszámítva a köz67 Major Z. L. :Adatok Komádi és néhány bihari hajdútelep...i.m. 141,145. 611 R. Várkonyi Á. : Thaly Kálmán...i.m. 319. 69 Szekfű Gyula : Mit vétettem én ? Ki gyalázta Rákóczit ? Bp. 1913., 129, 131-132. 70 U. ő. : A száműzött Rákóczi 1715-1735. Bp. 1913., 350-351. 71 Debrecen története 3. k. i. m. 407.
