A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Tanulmányok - Major Zoltán László: Adatok a Rákóczi megemlékezésekhez Hajdú megyében a 20. század elején

293 Megyei Irodalmi Társaság indítja ezt a mozgalmat. Az ország közönségéhez fordul­nak, hogy „áldozatfilléreikkel tegyék lehetővé az eszme megvalósítását.” Hajdú vármegye törvényhatósági bizottsága megküldi a felhívást Hajdúszoboszló város­ának is. A városi tanács 1907. december 24-i ülésén, hogy „kellő alap hiányában „ nem tud adománnyal szolgálni a zomboriaknak és irattárba teszi a támogatást kérő levelet. A megye törvényhatósága is úgy véli, hogy anyagi erejétől több már nem telik és a nemes célhoz nem tud adománnyal hozzájárulni. Hajdú vármegye törvény- hatósági bizottsága egyben felszólítja Hajdúszoboszló, Hajdúnánás és Hajdúbö­szörmény polgármestereit, továbbá a központi-, a hajdúszoboszlói- és a hajdúbö­szörményi járások főszolgabíráit, hogy az adománygyűjtést hatóságaik területén kíséreljék meg.54 Földes községben II. Rákóczi Ferenc emlékére 1906. október 30-án képvise­lőtestületi közgyűlést tartottak. Az összejövetel egyedüli tárgya Kállay Ignác közsé­gi főjegyző ünnepi beszéde volt. „Mindenki előtt, aki csak a hazában magyarnak tudja és tartja magát, tudva van, hogy mi volt II. Rákóczy Ferenc a nemzetnek. A nemzet eltiport szabadságáért küzdő hős, a nemzeti szabadság vértanúja, az ország­ból számkivetett vezér, a száműzetésben is nagy fejedelem - kinek lelke a költő szerint ott lebegett Rodostó felett ’az eget csapkodó tenger haragjában’ „ E bevezető mondatok után a szónok azt hangsúlyozta, hogy két évszázados szégyenfoltot töröl el az 1906. évi XX. te., mely II. Rákóczy Ferenc és bujdosó társai hazahozataláról szól. Nemzet és király érzése találkozott ebben a kérdésben, s a király érdemes a nemzet hálájára, mert elrendelte a hamvak hazaszállítását. Sok mindent jelentenek a magyar népnek e szent hamvak. „Borongós őszi időben végig a nagy alföldi síkságon hozzák haza a nagyfejedelem és övéi hamvait”. A kuruc világ kétszáz esztendős emléke éled fel az ország népében a méltóságteljes menet láttán. Vitézek csatakiáltása, harci kürtök rivalgása, paripák száguldása, a tárogató jellegzetes hangja, lobogó zászlók, melyre a szabadságért jelmondat van felírva. Felbukkan előttünk sajnos a majtényi sík is, ahol nemcsak a fejedelem, ha­nem a nemzet és szabadság ügye is elbukott. Rákóczi lelki nagysága akkor mutatko­zott meg igazán, amikor a fegyveres harc után meghódolt a hatalom előtt. Minden vagyonát visszakaphatta volna, kétszer is felkínálták neki a lengyel koronát, de min­dent elutasított. Mindazonáltal egyet megmentett a nemzet számára, a szabadság tiszta eszményképét. Önfeláldozó cselekedetével a nemzeti hős igazi példaképévé vált. Bujdosó száműzött, idegen országok lakója lett, ott is halt meg, távol a szeretett hazától. Most kis időre megszakították idegen országban való pihenését, hogy haza­hozzák és végleg hazai földben pihenhessen. „Emléke legyen áldott, míg az ország áll, az pedig áH, míg egy magyar él.”55 A megemlékezésekkel kapcsolatos felhívások, levelezések, adománygyűjté­sek még évekig tartanak, különböző egyesületek akcióiról olvashatunk. Hajdú vár­megye törvényhatósági bizottságának közgyűlése 1907. szeptember 26-án tárgyalja a késmárki „Thököly” szoborbizottság beadványát a Késmárkon felállítani szándé­kozott Thököly szobor költségeihez való hozzájárulás kéréséről. Ugyanitt hangzik el Ung vármegye kérelme Bercsényi Miklós szobrának elkészíttetéséről, amelyet a megyeszékhelyen állítanának fel. A törvényhatósági bizottság mindkét esetben azt Hajdú-В ihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIX 54 U. o. 43. cs.6743/1907., 1907 dec 24. 55 HBML. V. 625./b. 2. k..l906. okt. 30-i képviselőtestületi közgyűlés.

Next

/
Thumbnails
Contents