A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Bényei Miklós: Bihar vármegye gyásza Széchenyi István halálakor
köteles tisztelet mellett egy fura, akár tolakodónak is minősíthető kérést fogalmazott meg: Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIX 163 Nagyméltóságú Grófnő! Midőn ezen ide zárt igénytelen, de hazafiúi buzgó tiszteletből származott soraimat a legnagyobb magyar, néhai boldogemlékezetű nagyméltóságú gróf Széchenyi István úr, mint nagyméltóságod halhatatlan emlékű férje gyászos ravatalánál én is elzokogni törekszem, csak azért esedezem alássan, hogy ha erőtelen igyekezeten mégis becses méltánylásra találandna, ezt a pesti újságírói hivatal által közzé tétetni kegyesen méltóztasson. Örök mély tisztelettel hódolva vagyok nagyméltóságú grófnőnek alázatos szolgája, Simándi Kenéz Pál. Lakik: N-Várad, Kis-pece ucca 7.SZAz első idézet Horatiustól való: „Qui cupit optatum cursu contingere metam, / multa tulit fecitque puer, sudavit et alsit.” Alatta Kenéz Pál fordításában a magyar változat: „Aki az óhajtott jó véget elérni akarja, / Annak az életben tűrnie, küzdeni kell!” A szállóigévé nemesedett gondolat Az episztolák második könyvében, az Ars poetica címmel ismert részben található.78 79 Ezután saját, elveszett költeményéből rögzített egy strófát: „Szenvedések, / Törődések / Nélkül boldogsághoz / Ritkán ereszt / Ama kereszt / Mártírja ő magához!” S végül Arany János bölcsességével próbálta vigasztalni az özvegyet és fiait: „Vess számot erőddel, legjavát, amelyet / Leghasznosabbnak ítélsz, hazádnak szenteljed. /Vagyon sok szüksége, sok fogyatkozása, / Bárhol állsz, csak tőled előmentét lássa!” Az apróbb hibákkal átemelt szentencia a Domokos napra c. köszöntő hetedik szakaszának első fele. A „legjavát” szó előtt kimaradt az „s”, az utolsó sorban pedig az első ige helyesen: „állj”.80 A mellékelt episztola meglehetősen közepes színvonalú lírai mű, de két oka is van, amiért érdemes újra közzétenni: egyrészt az elfeledett papköltő egyetlen nyomtatásban megjelent verse; másrészt tipikus kordokumentum, a nagy hazafi halálakor érzett fájdalom és hála göcsörtös, ám az emberi szívek legmélyéről jövő kifejeződése. Néhai boldogemlékű nagyméltóságú gróf Széchenyi István úr halálára Ama hős, a halhatatlan Jer, magyar, keseregni! Emlékű nagy Széchenyi Mert letűnt honod csillaga, Gyászos ravatala körül Ah! elhunyt a nagycenki 78 Széchenyi-gyász. Bp., 1885. 262,p. 79 Muraközy Gyula fordításában, „Az, ki futásban a célt elsőnek akarja elérni, már mint gyermek tűrt, izzadt, gyakorolt.”; vö. Quintus Horatius Flaccus összes versei. Bp., 1961.597.p. 80 A három idézet: Széchenyi-gyász. Bp., 1885. 263-264.p.
