A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Nagy Sándor: A börtönrendszer kialakulása a hajdúvárosokban és a Kerületben
137 Jeges Sándor és társai enyhítésért fellebbeztek és ugyanazon a napon azt kérték, hogy a fellebbviteli bíróság ítéletének meghozataláig kezességen engedje őket szabadon a törvényszék. A közgyűlés a kérelmet azzal az indokolással utasította el, hogy lopás miatt indult eljárásban szabta ki a büntetést a törvényszék s ilyen esetben a rab kezességen nem bocsátható ki.69 1848. július 3-án egy jogerősen elítélt rab gazdasági ügyeinek rendbe szedése végett kérte a törvényszéket, hogy őrszolga kísérete mellett négy napra engedjék haza. A törvényszék az elítéltet két napra szabadlábra helyezte azzal, hogy az őrszolga fuvar és napidíját köteles megtéríteni.70 A Hivatalos Közlöny 1849. február 4-én megjelent számában közölte a kormánynak a rabok szabadlábra helyezését szabályozó 1140. sz. rendeletét. Eszerint az előzetes letartóztatásban lévők közül szabadon bocsáthatók azok, akik 4 évi katonáskodásra kötelezik magukat és erre alkalmasak, a jogerősen elítéltek közül pedig az olyan rabok, akik a rájuk kiszabott büntetés nagyobb részét már eltöltötték. Veszprémi Gáspár tiszti főügyész az 1849. március 12-én tartott közgyűlésen beterjesztett véleményes javaslatában 20 rabot talált erre alkalmasnak. A közgyűlés a tiszti főügyész javaslatát elfogadta, de még további 3 fővel bővítette, így a rendelet 23 főt érintett. A tiszti főügyészt a közgyűlés felkérte, hogy velük írassa alá azt a kötelezvényt, hogy magukat a katonaságnál becsületesen viselik, hűtlenül el nem hagyják, ellenkező esetben a rájuk nézve félbeszakadt büntetés végrehajtásának kiteszik magukat. Meghagyta a közgyűlés a tiszti főügyészi hivatalnak, hogy a Bocskai Lovasezred parancsnokságának felszólítására a rabokat megszámlálvaO adja át. A közgyűlés pedig az említett parancsnokságot arra kérte, hogy az újoncokat mielőbb sorozza be és a hajdúkerületen kívül szállásolja el, nehogy itthonlétükkel a polgárságnak kihágásra szolgáltassanak okot.71 Veszprémi Gáspár tiszti főügyész jelentését követő időben a rabokkal való bánásmódot illető rendeletek a helytartótanácstól nem érkeztek, a kerületi közgyűlés sem hozott határozatot ilyen ügyekben. Már egy évvel korábban, 1848-ban felismerhető volt, hogy a hajdúkerületi törvényszék működésében is sorsfordító idők következnek. 1847-ben még 386 vádlott várta elkövetett bűncselekménye miatt az ítéletet, 1848-ban számuk 200-ra, 1849-ben pedig 100 főre csökkent. A forradalom és szabadságharc bukása maga után vonta a Hajdúkerület közigazgatásának és igazságszolgáltatásának, egyszóval a Hajdúkerület felszámolását. Az új hatalom 1849 decemberében értesítette a Kerületet, hogy a büntető törvényszék a korábbi gyakorlat és törvények szerint addig folytathatja az ítélkezést, amíg az új törvénykezési rend hatályba lép. Ez rövidesen bekövetkezett és a törvényszék 1850. május 22-én működését bejezte. A Hajdúkerület felszámolása a kerületi börtönben őrzött rabok helyzetét nem érintette. Szabolcs megye egyik törvényszékét ugyanis Böszörményben szervezték meg s az ide vezényelt tisztviselők a Kerületi Székházban rendezkedtek be és átvették az épületben lévő kerületi börtönben a rabok őrizetéét is. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIX m Uo. kér. kgy. jkv. 1847. december 23. No. 2414. és 2416. 34. к 70 Uo. 1848. július 3 No. 198. 4. к
