A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Nagy Sándor: A börtönrendszer kialakulása a hajdúvárosokban és a Kerületben
végrehajtani rendelte. A közgyűlés erről az Ügyészi Hivatalt megfelelő figyelmeztetéssel értesítette.58 * A főkapitány 1841. szeptember 2-án azt az indítványt terjesztette elő a törvényszék ülésén, hogy a rabok szökése esetén a rögtöni keresés érdekében célszerű lenne, hogy a városok tanácsai minden esetben a kerületi börtönbe beküldendő rabok személyes leírását a nyomozati iratokhoz csatolnák, valamint a kerületi várnagy is minden bekísért rabnak a személyleírását egy e célra szolgáló jegyzőkönyvbe időről időre pontosan bejegyezze. A törvényszék végzése szerint az előterjesztett javaslat igen célszerű, ezért azt elfogadták. A kerületi rabok 1841. szeptember 7-én panaszt tettek amiatt, hogy a várnagy, vagyis a tömlöctartó velük tűrhetetlen rendellenességgel bánik és egy nap, felváltás nélkül, ugyanazt a négy embert küldi vízért, mivel ez igen terhes rájuk nézve, orvoslást kértek. Ezen kívül annak engedélyezését kérték, hogy a szegényebb sorsúak a gazdagabbakra háruló munkákat jutalom mellett helyettük elvégezhessék. A közgyűlés a munkának pénzzel való átvállalását nem engedélyezte, a tömlöctartót pedig utasította, hogy a rabokkal szemben a legkisebb kegyetlenséggel se bánjék.19 A közgyűlés 1841 december 6-án s több napjain hozott Végzésével elrendelte az ügyészség és az adózó nép méltatlan terhektől való megkímélése végett, hogy a rabokat az általuk elfogyasztott kenyér piaci, nem pedig kincstári árának megtérítésére kell kötelezni. 1842. februárjában érkezett a kerületi törvényszékhez egy javaslat arra, hogy a városi tanácsok által előzetes letartóztatásba helyezett olyan rabot, akinek a bűnös volta még nem bizonyos, a kerületi börtönben ne zárják össze már elítélt, megrögzött bűnözőkkel, mert azok rossz hatást gyakorolnának a még meg nem romlott erkölcsű személyekre. A meghozott végzés szerint „a törvényszék teljes örömmel s rokon érzéssel fogadván a polgáriasodon emberiség szelíd szellemét magánviselő indítványt”, a városi tanácsoknak meghagyta, hogy ha megrögzött, vagy olyan vádlottakat kísértetnek a kerületi börtönbe, akiknek a szökésétől tartani lehet, ezt írásban jelentsék. A várnagyot pedig utasította, hogy az ilyen rabokat az erre a célra épített külön kamrákba zárja be.60 Ugyanezen az ülésen ugyancsak a főkapitány terjesztette elő, hogy a kerületi törvényszék korábbi gyakorlatában az ítélet kihirdetése alkalmával döntöttek a rabtartási költségek megállapításáról is, de egy idő óta ezt mellőzik. Szükségesnek látta, hogy ez az üdvös és az adózói pénztár kártalanítása tekintetében igen méltányos szokás ismét és állandóul életbe lépjen. A törvényszék Végzése szerint a Tisztiügyészi Hivatalnak meghagyták, ezentúl az elítélt rabnak a börtönbe bekerülésétől az ítélet kihirdetése idejéig felmerült rabtartási költségét a perbe jegyezzék be, hogy azt az ítélet végrehajtása után beszedhessék.61 Ugyanezen az ülésen Szabó Demeter és Csiszár Sára rabok előadták, ház és bolt kirablása miatt a rájuk kiszabott büntetést már 1841 február 19-én kitöltötték, ezért kérték, hogy az iratokkal a Királyi Táblától visszaérkező ítéletig biztos kezes132 ____________Nagy Sándor: A börtönrendszer kialakulása a hajdúvárosokban... 5* Uo. kér. kgy. jkv. 1840 január 7. No. 4. 31. к 54 Uo. kér. kgy. jkv. 1841. szeptember 7. No. 1610. 31. к 60 Uo. 1842. február 5. No. 38. 3. к 61 Uo. No. 164.
