A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Tanulmányok - Nagy Sándor: A börtönrendszer kialakulása a hajdúvárosokban és a Kerületben

128

Kállay István királyi biztos a Törvényszék 1835. december 9-én tartott ülésén kijelentette, hogy a Kerületben igen rendetlenül tartják a rabokat, „minden különbség nélkül vagy bent szabadon járnak, vagy kint kezességen tartózkodván még azok is, kiknek mint gyilkosoknak a fogházban lenne a helyük. Az efféle visszaélések valósággal nagy okai azon féktelenségeknek és zabolátlanságoknak, amelybe ez a Kerület jelenleg süllyedez". Helytelenítette „azon rossz szokást" is, hogy a módosabb rabokat hazulról élelmezik, „még a dobzódásban ( tobzódásban) is módjuk van”. így azonban a büntetés nemesebb célja, a rabok lehető jobbítása, nem érhető el. Azt kérte, hogy ezeknek a visszaéléseknek a megszüntetése végett a törvényszék hozzon célszerű rendelkezéseket a rabokkal való bánásmódra és tartására. Meghagyta, hogy azokat a rabokat, akik szabadlábon vannak, haladék nélkül kísértessék be a kerületi börtönbe.

A törvényszék 1835. december 9-én hozott határozatával Karap Sándor és Orosz András táblabírákat bízta meg, hogy a rabok tartása körüli visszaélések megszüntetése végett gyűjtsék össze az ide vonatkozó felsőbb rendelkezéseket és a Kerület határozatait. Ezek alapján a célra szükséges Javaslataikat terjesszék elő. A munka megkezdése után Kállay István királyi biztos személyesen arra kérte őket, hogy a rabok létszámának megnövekedése miatt a tömlöc ideiglenes bővítésére vonatkozó álláspontjukat is fejtsék kijelentésükben.

Karap Sándor és Orosz András az 1836.február 23-án kelt Javaslatukban a jogerősen kiszabott büntetésüket töltő rabokra vonatkozóan pontokban rögzítették véleményük lényegét, részletesen kifejtették ezeknek indokait és a következő rendelkezések elfogadását javasolták:

1. A rabok naponként - de az ítéletben megállapított böjtölés megtartásával- kapjanak két font egészséges kenyeret és főtt ételt.

2. Az előzetes letartóztatásban lévő rab az ítélet kihirdetéséig a saját költségén, vagy mások adakozásából élelmezheti magát a tömlöcre felügyelő ellenőrzése mellett.

3. A vétkesnek ítélt, bármely sorsú rab, a tartásával felmerült költségeket szabadon bocsátása előtt, a fennálló arány szerint, lehető vagyonából köteles megtéríteni.

4. A gyanú alapján befogott, vagy büntetés nélkül szabadon bocsátott rab élelem megfizetésére nem kötelezhető.

5. Mihelyt a vétkest elfogják és a körülményekből arra lehet következtetni, hogy a büntetést nem kerülheti el, vagyonát tüstént nyomozzák ki, írják össze s a körülményekhez képest tilalom, sőt valóságos zár alá kell helyezni. Arra azonban vigyázni kell, hogy gyermekeiket és feleségüket a szükséges táplálástól meg ne fosszák. A feleségek bizonyított hozományát zár alá venni nem lehet.

6. Annak érdekében, hogy az ilyen nyomozások, összeírások és zár alá vételek önkényesen ne történjenek, ezeket az ügyész előterjesztésére a törvényszék elnöke által kirendelt tiszti és a rabhoz közel álló személy jelenlétében kell elintézni. Az erről készült iratot haladék nélkül a Kerülethez be kell nyújtani. .

7. Amikor kárpótlás vagy vér bér (homagium) fizetés esete forog fenn, amelyet különben is ítélet határoz meg, ezek a pénztár követelését megelőzik és csak azt lehet a pénztár kielégítésére fordítani, ami fennmaradt.

Nagy Sándor: A börtönrendszer kialakulása a hajdúvárosokban...