A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Szerdahelyi Zoltán: Adalékok a micskei uradalom gazdálkodásának történetéhez a XVIII. században
103 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIX (Az adatok db/település összefüggésben értendőek) Magánbirtokok átlaga Micskei uradalmi átlag Ökör 58 60 Tehén 68 53 Ló 36 11 Sertés 116 75 juh és kecske 112 23 A tizennégy település egyedül az ökörtartásban előzi meg az átlagot és talán még a tehéntartás az, amely lépést tart a megye magánbirtokaival. Ez jól kirajzolódik, ha megnézzük az ökörrel rendelkezők, illetve nem rendelkezők arányát, s így 52:48 arányt kapunk. Ez az érték a magánbirtokokon széles sávban mozog, az ökörrel nem rendelkezők esetében 37-72%-os tartományról beszélhetünk. A többi állat esetében messze alacsonyabb értékeket kapunk, különösen a juh- és kecskeállományra, valamint a lovak számára vonatkozóan. A disznótartással kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy az országos tendenciához igazodva, a sertésállomány folyamatos növekedésével párhuzamosan megjelent a makkoltatás fejében követelt járandóság, a makkbér. Az uradalom népessége azonban kedvezményben részesült, erről is tanúskodnak az úrbéri kérdőpontokra adott válaszok. A terjeiek így emlékeznek az uraságra: “a mi sertéseinket elébb s inkább fogadta be, mintsem az idegenekét, sőt Bárányi uraság két polturával kevesebbet kívánt a magunk jószágától, mint az idegenektől".82 Ezenkívül a földesúri állatállomány növekedése is tapasztalható: A Baranyi családnak három nagy kondája volt, amit fekete, vörös (vagy piros), illetve szőke (vagy sárga) névvel illettek83. Arról is vannak információink, hogy a gyarapodó állomány takarmányszükségletének kielégítésére gyakran a legközelebb fekvő hegyekbe vitték a disznókat makkoltatni, de más területeken is próbáltak élelmet keresni az állatoknak. Nagy Mihály így ír erről: “Tiszán által menvén makk keresni Lányai Zsigmond urakhoz Gyenge István kondás, másodmagával adtam útiköltséget Tekintetes Úr parancsolattya szerént, egy forint harminchat krajcárt” f4 A földesúri gulyáról és ménesről is vannak adataink, azokból a kimutatásokból,85 melyeket Nagy Mihály készített, azért, hogy Baranyi György örökségét jól nyomon lehessen követni (a legidősebb fiú, Gáspár ekkor még csak tíz éves). На a II. számú melléklet adatait összevetjük az ugyanilyen célból készült 1761-es kimutatással,86 igazolódni látszik a fentebb vizsgált folyamat, miszerint az 1760-as évek elejére csökkent a szarvasmarha állomány, amelynek az okát több tényező együttesen adhatja, de nem biztos, hogy érdemes összehasonlítani ezeket az értékeket. Az alábbi adatok alapján azonban megállapítható, hogy a földesúri gulya nagyobb mértékben csökkent (21%), mint az ökörtartó gazdák állatállománya (3, 9%). Nem szabad megfeledkezni ugyanakkor arról sem, hogy az urasági gulyából 82 Bársony-Papp-Takács: im. 192. 83IV. A. 6/d. 202. k. 84 Uo. 85IV. A. 6/d. 202.-203. k. 86IV. A. 6/d. 202. k.
