A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 28. 2001 (Debrecen, 2001)

Tanulmányok - Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék büntető ítéletei a fellebbviteli bíróságok előtt 1861-1871

74

szemben és ezzel a közrend fenntartását a legnagyobb veszéllyel fenyegeti. A jelenlegi hatóságok és a büntető törvények az ilyen támadások ellen nem nyújtanak elegendő védelmet és a mindinkább elharapódzó engedetlenséget nem képesek legyőzni. Uralkodói kötelessége „a kicsapongások” erélyes megfékezése, a rendezett viszonyok helyreállításával az engedelmesség és a kormány tekintélyének megszilárdítása.

Ezeknek a céloknak a megvalósítása érdekében az Októberi Diplomával felélesztett helytartótanács testületi hatáskörét, valamint az ország helyhatóságainak működését a közrend helyreállításáig felfüggesztette, továbbá a még fennálló összes megyei és kerületi bizottmányok, valamint a szabad királyi városok képviselőtestületeinek feloszlatását elrendelte.

Parancsainak végrehajtásával Forgách Antal kancellárt bízta meg s kötelezte, gondoskodjék, hogy a megyékben és szabad királyi városokban az új tisztviselők kirendeléséig a közigazgatási ügyeket a jelenlegi tisztviselők -személyes felelősséggel- a közszolgálat félbeszakadása nélkül lássák el.

Egyidejűleg gróf Pálffy Móric altábornagyot magyarországi helytartónak kinevezte, akinek a közigazgatásra vonatkozó minden rendeletét a magyar helytartó- tanács, a főispánok, főispáni helytartók, a megyék egyéb főnökei, Buda és Pest országos fővárosok polgármesterei kötelesek „pontos engedelmességgel teljesíteni ”.

A közrend helyreállítását azonban nemcsak ezek a rendelkezések voltak hivatva megvalósítani. A legfelsőbb kézirat ezeknél súlyosabb eszközhöz nyúlt, nevezetesen „

bizonyos, a közrend fennmaradása s a vagyon- és személybiztonság ellen intézett bűntettek és vétségeknek a katonai bíróságok törvényhatóságához utalását látta jónak” és az erre vonatkozó utasítását „hadügyminiszterének” megküldte.

A 13 cikkelyből álló Utasítás azonban nem erről szólt. Az 1. Cikkely ugyanis felsorolta az 1855. január 15-én kelt Osztrák Katonai büntetőtörvénykönyvben szabályozott bűncselekmények közül azokat a politikai bűntetteket és vétségeket, amelyeknek a nyomozását és elbírálását Magyarországban akkor is a cs. kir. katonai bíróságok hatáskörébe utalta, ha az elkövetők polgári személyek voltak.

Ezzel még a polgári személyek által elkövethető és a katonai bíróságok által elbírálandó bűncselekmények köre nem zárult le. A magyar királyi udvari kancellár és a királyi helytartó felhatalmazást kapott, hogy a közcsend, rend és biztonság fenntartása végett az ország egész területére, vagy egyes járásokra vagy helységekre nézve különös rendeleteket és tilalmakat bocsáthassanak ki és az ezek ellen cselekvőkre 500 osztrák értékű forintig terjedhető bírságot és egy évi várfogságig terjedhető fogságbüntetést szabhassanak ki. Az ilyen tilalmak áthágásai, különösen a fegyverek birtoklására és viselésére, forradalmi dalok éneklésére, forradalmi jelek vagy egyenruhák viselésére, bárminemű politikai ingerlő tüntetésekre, szolgálaton kívüli cs.kir. katonák megtámadására vonatkozhatnak, „stb. ”.Ez utóbbi rövidítés arra utalt, hogy a kancellár és a helytartó még sok minden másra vonatkozó tiltó rendelkezést is kiadhat. Az általuk kiadott rendeletek a kihirdetés után azonnal hatályba léptek s megszegőikkel szemben a katonai bíróságok jártak el , a Katonai Büntető Perrendtartás szabályai szerint.

Az Utasítás értelmében minden állami, községi hatóság és közeg szigorú felelősség terhe alatt köteles volt a tudomására jutott fent említett bűnös cselekméNagy Sándor: A Hajdúkerületi Törvényszék büntető ítéletei...