A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 28. 2001 (Debrecen, 2001)
Tanulmányok - Dunka Sándor: Az építészet és a rajz oktatása Debrecenben a XIX. sz. első felében. Beregszászi Pál munkássága
közeit, a’ felette lévő sor eltakarja és tökéletesen béfedje ’s azt öszvekösse; a’ második sorét pedig a’ harmadik, ezt ismét a’ negyedik, ’s igy tovább...”65 A második részben az épületek tájolására vonatkozó szabályokat írja le. A lakószobákat keletre, könyvtartó és képes házakat északra kell tájolni, mert ott mindig egyenletesen a világítás. Istállót keletre, pincék és élelmiszerkamrák ajtajait, ablakait északra kell helyezni. Külön felhívja a figyelmet az épületnek a környezetbe illesztésére, a meglévő szomszédos létesítményekhez való alkalmazkodásra. Szerinte az építőmester tehetségét, rátermettségét a lakószobák, konyhák, kamrák és más helyiségek ideális elhelyezésével bizonyíthatja a legjobban. A könyv harmadik részében az épületek külső megjelenését tartja igen fontosnak. Legyenek az építményeknek külső ismertető jelei, melyek elárulják, hogy milyen célra épült, s mellyel minden más épülettől meg lehet különböztetni: „ - A’ Templom Ajtatosság helye lévénn, ennek minden más Épületektől megkülönböztetett, de oly pompás tekintetet kell adni, hogy annak szemlélése, szentséggel és buz- gósággal töltse be az ember szivét. - A, Kastélyokat, Palotákat ’s már efféle Épületeket, pompát, méltóságot és gazdagságot mutató tekintettel kell felékesiteni, hogy azok az embert vidám érzésekkel elevenítsék. - A’ Városházak Férfijas komoly tekintetet mutassanak, ’s tisztelettel töltsék el az embert. A’ Tömlötzházakat ellenben irtózásra, az Ispotályokat szánakozásra indító formákbann kell öltöztetni. - A’lakóházak egy tekintettel kimutassák, hogy nem pompára, hanem tsak csendes lakásra ’s bartáságot megelégedésre épültek ’s bennek mindenek a’ Lakók foglalatosságaikhoz vannak rendelve...”66 A szerző a továbbiakban külön foglalkozik a kapuk, ajtók, ablakok, kemencék, kandallók, kémények, lépcsők, pincék, árnyékszékek, fedelek elhelyezésével és az építésükre vonatkozó szabályokkal. Beregszászi oktatói munkája során érezte, hogy a rajzolásban a leggyengébbek az ácstanulók, valószínűleg ezért jelentette meg 1846-ban „Az építés tudományának azon része, mellyben az épületekre teendő fedelek ismerete és rajzolása adatik elő” c. munkáját. Mint minden művét, ezt is anyagismerettel kezdi: „Minden ácsmesternek kötelessége, hogy a’ fák nemeit ismertje, azokat a természethez képest egész kiterjedésükben, ha a’ szükség úgy kívánja, még lábán meg tudja határozni, melyik nemű fa micsoda munkára alkalmatos, mely helyre és mennyi értékben tudja helyheztetni, ne hogy az építtető gazdával több és nem használható darabokat vétessen... Mellyre nézve a’ szerkesztendő alkomány’ darabjait rajzolatból elébb felismervén, a’ megkivántatandó számú és minemüségü fákat válassza és jelelje ki, vagy ha vágatni kell, tulajdon felvigyázása alatt vágassa le...”67 A könyv első részében felsorolja a különböző fafajtákat, leírja, hogy azok hány éves korukig használhatók, melyik fa az épületnek milyen részén építhető be, s milyen tulajdonságokkal rendelkezik. A második részben a tető, ill. más épületszerkezetekhez szükséges fák megfelelő formára való faragásával, a kötésekkel, erősítéHajdú-В ihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVIII 53 65 U.o. 4I.O. 66 U.o. 59-60.O. 61 Beregszászi Pál: Az építés tudományának azon része, melyben az épületekre teendő fedelek ismerete és rajzolása adatik elő. Rajzokkal készítette Beregszászi Pál Hites mérnök, ’s N.Sz.K. Debreczen városában a rajzolás- és építés tudományának közönséges rendes oktatója - Debreczenben Nyomtatott Tóth Endre által. 1846. 17-94.0.
