A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 28. 2001 (Debrecen, 2001)
Tanulmányok - Dunka Sándor: Az építészet és a rajz oktatása Debrecenben a XIX. sz. első felében. Beregszászi Pál munkássága
iskola volt a század utolsó negyedében létrehozott ipari tanonciskola elődje. Bár az iskola fenntartója a városi Magistratus volt, - mint látni fogjuk, - mindig szorosan kötődött a Kollégiumhoz is. A város részéről egyébként is fontos volt az iskola eredményes működtetése. A századfordulón egymást követő három tűzvész - 1797., 1802., 1811. - jóformán az egész várost elpusztította. Számos középület és 1500 lakóház lett a lángok martaléka. Ez végre ráébresztette a város vezetőségét arra, hogy olyan építészeti rendszabályokat kell hozni, melyeknek végrehajtása hasonló tragédiák bekövetkezését megelőzhetik. Ezért már 1799-ben nyomtatásban adta ki az első szabályzatot: „Szabad és Királyi Debrecen városának tűz ellen való rendelkezései” címen.12 Ebben a szabályzatban megtiltják fából készült kémények építését, s a tehetségesebb polgároknak ajánlják téglaépületek és bolthajtások építését. 1803. augusztus 3-án pedig egy bizottságijavaslatot fogadtak el, melyben elrendelték, hogy ,,... új építkezést, toldalékot, vagy átalakítást csak előzetesen bemutatott és jóváhagyott terv alapján lehet végezni. Alapozási munkát helyszíni szemle nélkül megkezdeni nem lehet...”13 Egyúttal intézkedtek a tégla és cserépégetés megkezdéséről. 1804. augusztus 4-én királyi birtokosi rendelet írta elő többek között hogy „... az építkezés terveit előre be kell mutatni...”14 A XIX. század második évtizedében pedig megkezdődött a református Nagytemplom és a Kollégium építése, s számos, - ma is álló - magánház kivitelezése, melyek már a tervezők alapos építőipari tudásáról tanúskodnak. 1822- ben megkezdték a város főbb útvonalainak csatornázását is. A város annyira fontosnak tartotta a rajziskola sikeres működtetését, hogy nemcsak általánosságban foglalkozott az iskola ügyeivel, hanem részleteiben a gyakorlati oktatással is. 1817. február 5.-i határozatában pl. a Városi Tanács utasította Kiss Sámuel professzort, hogy azokat a mesterlegényeket is, akik architectural nem tanulnak, - vagyis rajztanulásra nem kötelezettek, - szakirány szerint rajzra oktassa, tehát a fazekas legényeket a kályha, cserép és edény rajzolására.15 Ez a határozat azért is fontos, mert a rajz tanításában már a szakirány szerinti oktatást írja elő, ami akkor még a rajztanításban ismeretlen volt, s hosszú időn keresztül a pedagógusok egy része is ellenezte. Egyelőre azonban hiábavaló volt a város minden erőfeszítése. A mesterek vonakodtak inasaikat és legényeiket rajziskolába küldeni, - aminek oka sokszor a féltékenység volt, ha pedig elküldték őket, iskola helyett elcsavarogtak. A mesterek vonakodása és az inasok hanyagsága, s emiatt a rajzoktatás alacsony színvonala országos jelenség volt. A hanyatlást és negligentiát állapítja meg a Helytartótanács 1814. január 3-án kelt parancsolata is, mely a rajzoktatással kapcsolatban az 1795-ben kelt rendelet újbóli kihirdetésére utasítja a helyhatóságokat.16 De a Kollégium sem mondott le arról, hogy a rajzot tanuló diákok a rajzolás elemeinél többet ne kapjanak. Ezért a Kollégium vezetősége 1816-ban határozatot hozott, hogy „Professzor Kiss Sámuel uram készítsen architectúrát..vagyis olyan 36 Dunka Sándor: Az építészet és rajz oktatása Debrecenben... 12 Sápi Lajos: A városrendezés kezdete Debrecenben a XIX. század elején. A Déri Múzeum 1948-56. évi évkönyve 121 .o. Idézi a rendeletet a Déri Múzeum 1799. évi külön gyűjteménye alapján. " Sápi Lajos id.m. 127.0. Idézi a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Fog.308 sz. IV.A. 1011/1 14 Sápi Lajos id.m. 127.0. Idézi Berzeviczi kir. biztos 1804:47. sz. rendeletét. 15 Csurka István id.m. 9.o. 16 Csurka István id.m. 10-11 .o. Idézi a Városi Tanács válaszát.
