A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 28. 2001 (Debrecen, 2001)
Forrásközlés - Tóth Ágnes: A debreceni Tisza István Tudományegyetem alapítványai a két világháború között
351 Az alapítvány tőkéjéhez csatolták a Tébe község által 1921. decemberében adományozott 250. 000 Koronát is. Az alapítvány tőkéje kezdetben 1. 357. 800 K, majd 1929-ben már 129 P. Az alapítólevél által megfogalmazott célkitűzés olyan egyetemi hallgatók támogatása, akik az internátusbán laknak, szorgalmasak és szegénysornak. A kamatokat mindaddig a tőkéhez kell csatolni, míg annak összege el nem éri az 500 P-t, utána is a kamat 20%-a mindig a tőkéhez csatolandó. Az alapítvány 1946. július 31 -én szűnt meg. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVIII. 15. 1924. Mezőcsáti járás községeinek Tisza István internátusi alapítványa 1. Nemzeti kultúránk egyik leghatalmasabb erőssége a debreceni Tudományegyetem akkor nyitotta meg kapuit, mikor a világháború egész Európát lángba borította.- Dobogó szívvel, nagy reményekkel eltelve várta a fiatal Tudományegyetem az ifjakat, hogy őket a tudományban, hitben, műveltségben messzire vezesse, hogy őket a környező népcsaládok tengerében egyedülálló, szomszédainkat messze túlszárnyaló nemzeti kultúra épületének egy- egy hatalmas, erős, megingathatatlan oszlopává nevelje. Fiatal anyához volt hasonló, ki epedve várja hőn szeretett gyermekét. S mikor megérkeznek a várva várt ifjak, még ki sem pihenik magukat fiatal anyjuk kebelén, már is küldi őket a veszélyben forgó haza megmentésére. Nem könyvet, - fegyvert adott a kezükbe! Ezeréves hazánk veszélyben! Tenger ellen tört hazánkra! Ellenség döngeti a Kárpátok bástyáját!- Jertek fogjunk fegyvert!- Visszhangzik az egyetemen. Akinek ép keze- lába volt, akiben magyar szív dobogott, az otthagyta a padokat, otthagyta a könyveket s fegyvert fogott. Ám hiába küzdöttek az oroszlánszívű ifjak a harctereken, hagyományos magyar vitézséggel, hiába álltak az ellenséges országok szívében, hiába nyerték meg egyenként a csatákat: a sors könyvében úgy volt írva, hogy a háborút elbukjuk. A nagy katasztrófa után a fiatal anya szívszorongva várta vissza harcba küldött fiait. De nagyon sokat hiába várt közülük!
