A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 28. 2001 (Debrecen, 2001)

Forrásközlés - Tóth Ágnes: A debreceni Tisza István Tudományegyetem alapítványai a két világháború között

344 Az egyetem tanácsa 1920. évi november hó 26-án tartott rendes ülésén dr. Pokoly József Rector bejelentése alapján az alapítványt örömmel és köszönettel vette tudomásul, s az alapítványtevőhöz, diplomáciai úton köszönő iratot intézett. 1921. évi augusztus hó 12-én Torja község jegyzője értesítést küldött örökhagyó elhalálozásáról, minek következtében az alapítványról jelentés tétetett a Közalapít­ványi Kir. Ügyigazgatóságnak, egyben meghatalmazás adatott ki dr. Imreh Samu kézdivásárhelyi ügyvédnek, kit erre Torja község jegyzője ajánlott, hogy az egyete­met a hagyatéki eljárás rendjén képviselje. Ezt a megbízatást egyébként a Közalapít­ványi Kir. Ügyigazgatóság is megerősítette. Torja község a trianoni békeszerződés következtében román közigazgatás alá kerülvén, az alapítványi Kir. Ügyigazgatósággal karöltve megindult az eljárás a Könczey- féle hagyatéknak, illetőleg alapítványnak az egyetem javára leendő bizto­sítása iránt Dr. Imreh Samu hagyatéki képviselő a vele megindult levélváltások rendjén 1921. november 15-én kelt levelében arról értesítette az egyetem rectorát , hogy a törvényes örökösök a hagyatékkal szemben igényt jelentettek be, arra való hivatko­zással , hogy örökhagyó halála előtti napon 1921. március 8-án szóbeli végrendeletet tett, mellyel az általok megnevezett tanuk előtt azelőtti összes végrendeleteit vissza­vonta és összes vagyonát rokonaira hagyja. Ez a végrendelet írásba is foglaltatott. A megindult hagyatéki tárgyaláson az örökösök ragaszkodtak ehhez az ő javukra szóló végrendelethez, dr. Imreh Samu pedig az egész hagyatékot az egyetem javára igé­nyelte. Az örökösödési eljárás 88.§ -a szerint azonban a szóbeli végrendeletre tá- maszkodókat utasították perre. Ezen szóbeli végrendeleten kívül volt egy 1921. évi február 21-én kelt pótvég­rendelet is, melyben végrendelkező a házi ingóságokat Kálit Elek és neje torjai lako­soknak hagyta. Dr. Imreh Samu szerint ez az írásbeli pótvégrendelet alakilag sza­bályszerűnek látszott. Ezt igazolta szerinte az aláírt tanuk nyilatkozata is. A szóbeli végrendelet szerinte hamis volt, s így az egyetem ügye teljesen rend­ben lett volna, azonban a román közjegyző a közjegyzői végrendelet 3. pontjának utolsó szavai miatt , az átadás körül nehézségeket akart támasztani , lévén magyar állami intézményről benne szó. Az egyetemhez intézett későbbi leveleiben dr. Imreh Samu közölte, hogy a szó­beli rendeletre támaszkodó örökösök, a bíróságnak őket perre utasító végzése alap­ján, a pert megindították, s kételyeit fejezte ki a román bíróság ítéletével szemben. Fölvetette a kérdést, nem volna e célszerű az örökösökkel kiegyezni? Ennek követ­keztében kikéretett a Kir. Kincstári Jogügyi Igazgatóság véleménye a kiegyezés kérdésében. A jogügyi igazgatóságnak a kiegyezést javasló véleménye után megha­talmazás adatott dr. Imreh Samu kézdivásárhelyi ügyvédnek, hogy az örökösökkel 50%-os arányban egyezzen ki, s a kiegyezés esetén az egyetem nevében a hagyaték­tól lépjen vissza, illetőleg a szóbeli rendeleti örökösök javára arról mondjon le. A kiegyezés létre jővén dr. Imreh Samu értesítette a tudományegyetemet, hogy a ko­rábban 130. 000 leire értékelt hagyatékból, az időközben beállott értékemelkedések folytán az összes eljárási költségek leszámításával az egyetem javára 250. 000 lei folyt be kezeihez, mely az egyetem rendelkezésére áll. Ebből a 250.000 leiből vásároltatott 39 vagon tűzifa, mely Magyarországra át- szállítatván vagononként 4 millió koronával számítva eladatott a debreceni M. Kir. Tóth Ágnes: A Debreceni Tisza István Tudományegyetem...

Next

/
Thumbnails
Contents