A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 28. 2001 (Debrecen, 2001)

Forrásközlés - Sípos Ferenc: Bihar vármegye a XVIII. század első éveiben

273 _ ­Becs, 1702. október 22. A Haditanács átirata a Magyar Udvari Kancelláriához (másolat) Jelzet: Hajdú-Bihar Megyei Levéltár. IV. A. 1/b. Bihar vármegye közgyűlési iratai, 4. d. 1543. Fase. III. Anni 1702. 12-13. p. A Méltóságos Magyar Királyi Udvari Kancelláriának barátságosan tudomására ho­zandó, hogy a katonai számvevőség hivatalának folyó hó 14-én kelt tájékoztatása alapján, valamint az Udvari Haditanácsnak a rendelkezésére Magyarország országbírójával és egyben horvát bánnal, gróf Batthyányval és gróf Koháry ezredes úrral a Magyar Udvari Kancellária által megadott öt pontra nézve131 megegyezés történt arról, hogy három magyar ezredet kell felállítani, és ennek végrehajtására tárgyalást kell folytatni; mindezekben végül is megállapodás jött létre, amelyet az Udvari Haditanács jelenleg az alábbiak szerint, a következő tartalommal hagy jóvá: Ami az első pontot illeti: Az Udvari Haditanács azon a határozott véleményen van, s ezt rendíthetetlenül vallja, hogy a toborzás alá kerülő katonaságot minden várme­gyében a részére illetékes mennyiség alapján kell megállapítani oly módon, hogy ha a megállapított létszám betelt és egy-egy katona a szükséges ruházattal el lett látva, ♦akkor az adott egység a hadbiztosság keze alól azonnal átkerül Őszentfelsége szol­gálatába, majd a gyülekezőhelyre szállítandó, ahol a teljes ezred összegyűjtendő lesz; e helyen kell az egységet hagyni, és saját tisztikara utasításainak kell alávetni mindaddig, amíg az szükségesnek látszik. A gyülekezőhelyet és a bemutatás helyét olyan módon kell megválasztani, hogy amint arra lehetőség nyílik, sürgősen elszál­líthatok legyenek az egységek a német örökös tartományokba, és ha ott megfelelően zárt helyek találhatók, azokban kell őket elhelyezni, mint újonnan toborzott katona­ságot. Ilyen módon sokkal kedvezőbb feltételek között lehet őrzésükről gondoskodni és szökésüket megelőzni, egyben azonnal alá lehet vetni őket a katonai gyakorlato­zásnak. A seregek részére három állomáshelyet kell kijelölni, minden kerületben egy-egy számára. Minderről annakidején a Magyar Udvari Kancellária megfelelő tájékoztatást kap. A 2. pontot illetően: Ami a ruházat alatt viselendő (közönségesen salavárdinak ne­vezett) nadrágot132 illeti, mely könnyen elveszthető, e helyett inkább két ing adandó a legénységnek. Mindenképpen jóvá hagyja és megerősítve marad. A 3. pontot tekintve: Ami a vármegyék részéről a félévre személyenként fizetendő 3 forint 30 krajcár katonai járulékot illeti, azt méltányosan úgy kell megelőlegezni, hogy a vármegyék a következő, 1703. év első részletének fejében fizethessék ki az összeget. Emiatt ezt az összeget a Haditanács számvevőségi hivatala részére a meg­határozott vidékeken ki kell fizettetni. Ami a 4. pontot illeti: A katonai rendfokozatokat illetően (amit közönségesen rang­nak hívnak) az a formális előírás marad fent, hogy miután a toborzandó ezredek mindegyike rendelkezik saját fegyelmi szabályzattal, részükre ezek a fegyelmi elő­írások, a többi magyar lovassági ezredekhez hasonlóan, továbbra is fennmaradjanak, és ők ezekkel az előírásokkal élhessenek. De az is követelmény, hogy mindezeknek Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVIII. 131 Az Udvari Kancellária eredeti, 14 pontból álló javaslata: 7. számú irat a.) melléklet. 1,2 Mai kifejezéssel: alsónadrág.

Next

/
Thumbnails
Contents