A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 28. 2001 (Debrecen, 2001)
Tanulmányok - Ölveti Gábor: A "választott magyarországi király" és Debrecen kapcsolatai 1683-1685
26 ugyanakkor, amikor a felkelő magyarokkal így jár el, a németekkel jó szomszédságban van. Levele végén figyelmeztette a fejedelmet, hogy amennyiben a felkelőkkel szembeni magatartásán nem változtat, panaszára más utakon keres megoldást. A márciusi fogarasi országgyűlésen történtek tovább fokozták az ellenséges hangulatot. A Thökölyvel baráti kapcsolatban álló Barcsai Mihályt Apafi úgy állította félre, hogy vagyonától megfosztana. Az országgyűlésen azzal az indokkal, hogy a néhai Barcsai Ákos fejedelem vérontások, emberek törvénytelen halálának az okozója volt, a rendkívüli adók kivetésével alattvalóit tönkretette, sőt erdélyi területeket török kézre juttatott, megtorlásul valamennyi javadalmát és kiváltságát elkoboztätta. Mivel azonban Barcsai Mihály öccse volt a rég meghalt fejedelemnek, mint örököst őt sulytotta az országgyűlés határozata. Sajnos a Barcsai-per csak egy volt a sok közül, amelyek a későbbiekben a Thökölyvel rokonszenvező erdélyi főurak ellen irányult.20 A váradi török lázadása újabb adalékul szolgált a szandzsákság lakóinak kiszolgáltatottságához. A váradi pasa tihájánál megjelent szalontai és harsányi emberek Thököly fejedelemre panaszkodtak, mivel marhái és juhai felélték szántóföldjeiket és legelőiket. A felbőszült nagyűr hóhérral akarta kivégeztetni a panaszkodókat, de az ítélet végrehajtását, az igazságtalan eljárást ellenző váradi török lakosság megakadályozta arra hivatkozva, hogy ha kifosszák a város környékén élőket, a váradiak sem tudnak majd megélni. A felkelő törökök a pasát és tiháját elzárták, majd panasztétel céljából küldöttséget indítottak a császárhoz. A váradi zendülés nemcsak a lakosság kiszolgáltatottságára jó példa, de arra is, hogy Thököly katonái éppúgy, mint a többi hadviselő fél nem ismert könyörületet a megszállt területek lakóival szemben. Végső soron az itt élők kifosztását, elszegényedését okozták.21 A további események cáfolták Thökölynek egy korábbi kijelentését, hogy tudniillik a fejedelemsége megvan a debreceni kereskedők nélkül is. Április 22-én Kormos István jelentette a magyarországi fejedelemnek, hogy a város kereskedői lassan egy hónapja nem jártak Tokaj környékén, ezért a harmincad jövedelem visszaesett. Leírása szerint a múlt évben Petneházy Dávid dobosát valamilyen oknál fogva a debreceni emberek megverték, amelyet a parancsnok Thököly jelenléte miatt nem tudott megtorolni. Az esetr e hivatkozással a kapitány ötszáz forint bírság megfizetésére szólította fel a debrecenieket és megfenyegette őket, hogy ha nem térítik meg a kárt, a debreceni kereskedőkön hajtja be. Azok pedig félve a megtorlástól messziről elkerülték nemcsak Tokajt, de Kassát is. Kormos arra kérte Thökölyt, hogy figyelmeztesse Petneházyt az okozott kárra és utilevél kiadásával, biztosítsa a debreceniek szabad mozgását.22 Olveti Gábor: Thököly a magyarországi fejedelem és Debrecen kapcsolata. Katonai vereségek és következményei 1684. március 5-én létrejött Lipót császár, Sobieski János lengyel király és a velencei köztársaság szövetsége, amely a „szent liga” néven vált ismertté. Az egyezmény a három hatalom közös kötelezvénye volt a török megtámadására, amelyet három irányból kívántak elindítani: A lengyelek Moldva felől, a császár Magyarországon át, a velenceiek a tenger felől, a Balkán-félszigeten keresztül. 20 EOE XVIII. k. 182., 183. 21 Debreczeni Diarium. Tört. Tár 1911. 174-175.; EOE XVIII. k. 223. 22 TMÁ VIII. k. 429.
