A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 28. 2001 (Debrecen, 2001)
Forrásközlés - Sípos Ferenc: Bihar vármegye a XVIII. század első éveiben
Magyarország vármegyéi74 fölé pedig a nádor őkegyelmessége75 és gróf Koháry76 ezredes űr kerülnek. 3. Az ezredek élén álló, továbbá az egyéb beosztott tiszteket a Haditanács megerősítő hozzájárulása után rövidesen kinevezik, és ha arra lehetőség van, mindegyiket a saját nemzetisége köréből, ha kétségtelen nemeseknek, a katonai kérdésekben járatosaknak és érdemeseknek mutatkoznak. 4. Úgy rendelkezünk, hogy a katonaság megkülönböztetése érdekében a ruházati felszerelésben is különbség legyen, nevezetesen a felső-magyarországi vármegyékből származó katonák esetében vörös színű legyen, a Dunán túli és Dunán inneni vidékekről származóknál pedig zöld színű legyen a ruházat. 5. Ha netán egyes vármegyékben alkalmas személyekből a sereg létszáma nem bizonyulna elegendőnek, akkor az érdekelt vármegyék a kerületi ezredes hozzájárulása alapján a kerületben lévő más vármegyékkel egyezzenek meg oly módon, hogy akár maguk gyűjtenek össze más vármegyékben élő személyeket, akár pedig a kerületi ezredes részére pénzt adnak, aki majd a szükséges toborzó kiegészítést máshol végrehajtja. 6. Az ezredekre és századokra vonatkozó rendelkezés, azok létszáma és felállítási rendje a csatolt séma77 szerint alakul; a jövőben az illetmények címén pénz csakis a közlegények, kürtösök és káplárok részére vonhatók le. Ugyanis közismert, hogy a magasabb beosztású vagy az első osztályú tisztek nehézséget okoznak, akiknek a német ezredekben sem szoktak semmiféle költséget jóváírni. 7. Minden egyes vármegye köteles a saját katonáját mindaddig fenntartani, ameddig a számára előírt felosztási kulcs szerint össze nem állította a reá kivetett katonai állományt; ennek megtörténtét köteles bejelenteni a hadbiztosnak a kerületben, akinek a toborzott sereget bemutatja, egyidejűleg pedig felkéri a Pozsonyban, Kassán és Budán állomásozó hadbiztosokat, hogy a szokás szerint, vegyék számba a bemutató listát, a személyeket és megbízott beosztottaikat küldjék ki a kerületbe és ha a sereget nem tudják azonnal elszállítani, ez esetben a naponként megállapított zsoldot kötelesek megtéríteni. 8. A magyarországi kerületek kötelesek a szökés veszélyét megelőzni és a megállapított 17 forint összeg megtérítése csakis abban az esetben fizetendő ki minden katona után, ha a katonák megfelelő öltözékben és az előírt katonai felszereléssel kerülnek bemutatásra a kerületi hadbiztos előtt, a katonai esküt letették és a katonai állományba felvételt nyertek. 9. Ez alatt az idő alatt vehető át ezeknek az ezredeknek eltartása Oszentfelsége hadseregébe azzal a fizetési feltétellel és kiválasztással, ahogy a német ezredek katonáinál fennáll, de havonként mindössze fél rajnai forinttal kevesebbet kapnak a magyar katonák az élelmezésükre és a ruházatukra. Ám ennél a kérdésnél megtartandó Oszentfelségének az az utasítása, hogy minden személyi fejadag az ország határain kívül három és félszeresen térítendő, beleértve a kenyeret is, a lófejadag pedig három forinttal számítandó. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVIII. 265 74 A Duna-Tisza köze és a Tiszántúl, valamint a Felvidék értendő itt. 75 herceg Eszterházy Pál 7,1 gróf Koháry István 77 Lásd a c.) mellékletet.
