A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 28. 2001 (Debrecen, 2001)
Tanulmányok - Szűcs Ernő: Egy 39-es baka leveleiből
187 már ez, nem volt semmi életképesség a gazdaságban, a kereskedelemben, nem volt munkakereset. Hátha a háborúval megtisztul ez a mai egészségtelen, büzhödt levegő, hátha az utókorra boldogabb élet derül. S különben is a legénység vígan dalol és táncol.” (1914. júl.26.) Igaz, a kétkedés is hangot kap a levél befejező részében: „Csak néha tör fel a kebelből egy visszafojtott sóhaj: mintha mondaná, hátha sokan nem fogjuk többé meglátni szeretteinket, a jó Apát, Anyát, a kedves testvéreket! Hátha utolszor mondunk Isten hozzádot az édes magyar hazának és utolszor hullajthatjuk keserves könnyeinket az áldott anyaföldre. Ki tudja, ki tudja? A jó Isten kezébe tesszük életünket és bizton várjuk az eljövendőt. Mert jobb most, míg nincs család, még nincs annyi hátrahagyott, mint később, amikor majd nemcsak szülő, testvér, hanem az árvák és feleség siratja végzetünket.” A dátumozás nélküli, de a hadházi posta 1914. aug. 8-i érkeztető bélyegzőjével ellátott tábori postai levelezőlapon (Feladó: Égerházi Gábor 39. ezred 13. század, Feldpost (=tábori posta) 109 írja édesanyjának: Rövid idő alatt sok veszélyt átéltem, de mindenütt és minden veszélyben éreztem, hogy a te imádságod, mint őrző angyal lebeg felettem, hogy adjon vissza a te anyagi szívesnek és bizonyára meghallgatott az Isten.” Az ezred nem került azonnal a frontra, hanem némi késést szenvedve előbb Debrecenbe érkeztek. Ez utóbbi állomáshelyre július 31-én érkeztek, s elismerésre méltó gyorsasággal történt meg a felszerelés, mert innen már augusztus 2-án elindult az ezred zászlóaljként vonaton négy-hat órás időközökkel a szerb frontra. A 39-esek parancsnoka ekkor Vidulovics Sándor ezredes, a IV. zászlóalj parancsnoka pedig Zivoinovid Nilorad százados volt. (vitéz Lépes-Mátéfy, 1939.) Augusztus 4-én érkeztek meg Réva-Ujfaluba, Belgrádtól mintegy 30-40 km- re. Az ezred rezervába (tartalékba) került. Ennek ellenére a csapattesttel fárasztó menetgyakorlatokat végeztettek, de tűzvonalba nem kerültek. Mégis hallották Belgrad tartós bombázását (tüzérségi), illetve látták a város égését. Augusztus 13-án az ezred a fronthoz közelebb nyomult. Az I., II., III. zászlóaljak Pancsovára marsoltak (meneteltek), a IV. zászlóalj csak másnap követte az előző csapattesteket. A 13. század azonban a hadtest élelmiszerének, lőszerének őrzésére visszamaradt Cserépalján, ahol csupán őrségi szolgálatot végzett. Ez sem nehéz, sem veszélyes nem volt. Tartottak ugyan menetgyakorlatokat, de kitűnő volt az élelmezés. Az egyik megedzette, a másik megerősítette a katonákat, így panaszra nem lehetett ok (1914. aug.l5-i érkeztető bélyegző tábori lapon). Egyetlen probléma a kedvesektől való távoliét volt A hadvezetőség rosszul mérte fel az erőviszonyokat tűnik ki az ezred történetből, s az orosz fronton kialakult nehézségek miatt a 39-eseket rövidesen áthelyezték a keleti frontra. A zászlóaljak szállítása augusztus 26-28. között történt meg. Előbb Ferenchalomra meneteltek, onnan szállítmányokra bontva vasúton; Temesvár - Hódmezővásárhely - Nagyvárad - Debrecen - Csap - Samber - Stryj vonalon Galíciába vitték az ezredet. Az egységben sok földi volt (Hadházy András, Balog Gábor, stb.). Az átszállítás közben Égerházi Gábor újból találkozott szüleivel, de hogy hol, az nem derül ki az írásokból. Minderről egy nyíregyházi képeslap szól, amelyet augusztus 26-án adott fel Égerházi Ungváron. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVIII.
