A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 28. 2001 (Debrecen, 2001)

Tanulmányok - Szűcs Ernő: Egy 39-es baka leveleiből

korlatunk, ahol harmad magammal acetilén lámpával signálparulnak (Signal=jel, jeladás, Patrouille=őrjárat) lettem kiküldve. A rendeltetési helyem egy hegy tetején lévő tisztáson lett volna. A hegy lábánál igen sűrű erdőség volt, s mivel már sötét is volt, nem tudtunk a kijelölt helyre jutni. Este 7 órától egész 12 óráig mindig barangoltunk, több fára felmásztunk (a tájékozódás kedvéért), de nem ért semmit, végre kénytelenek voltunk a csapathoz visszatérni. Úgy még nem fáradtam ki, mint ekkor. Itt létem alatt nem győztem magam eleséggel, úgy ettem, mint a farkas, de muszáj is volt, mert a síkért így is nagyon kihajtották belőlünk. Na de az aratási szabadság alatt kipihenjük magunkat. Rukkolás nem lesz, csak szolgálat, meg takarítás.”

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVIII. 177

Sarzsikérdés

A sarzsi szó franciából átvett német kifejezés (Charge=rang, rendfokozat) magyarítva. Hősünk számára, aki a bakák átlagánál iskolázottabb és egyúttal intelligenciával is rendelkezett ez lényeges problémaként jelentkezett, mint a kiemelkedés látható jele. Ugyanakkor érdekes, hogy az adottságok, illetve azok hiánya miatt hogyan módosítja ebben a kérdésben eredeti elvárását, véleményét.

Alig néhány hónappal a bevonulás után, 1914. január 11-i levelében írja, megritkultak a kivonulások, a téli időszak miatt, s ezt az évszakot, annak három hónapját arra használják fel a katonaságnál, hogy különböző iskolákat szerveznek. Pl. sarzsi, szanitész (Sanitöts=egészségügyi katona, betegszállító és telefonos tanfolyamokat. Ekkorra már kényelmi okok miatt bizonyos fokig a sarzsi lehetőségről lemondva a telefonosi iskolát tartotta a maga számára a legjobbnak, mert ez három hónapon keresztül minden nap lesz délelőtt 8-11 óráig. „Ezzel megmenekülök a hideg téltől, mert nekünk sem szolgálatba nem kell járni, sem az alárm (=riadó) nem jár, a rukkolásunk is csak akkor van, ha az egész ezred gyakorlatozik.”

Ettől függetlenül, hogy nem a sarzsi iskolára nyert beosztást, nem mondott le a rangszerzésről, amint kiderül az 1914. január 18-i leveléből. Mint írja, a 11-es sarzsik (az 1911-ben bevonultakból tiszteseknek kinevezett őrvezetők, tizedesek, stb.) legkésőbb húsvétra leszerelnek, így a 13-beliekből (1913-ban bevonultak) okvetlenül csinálnak egy pár őrvezetőt, s ezek közül - reménykedik - ő lesz az első.

Nem így történtek a dolgok. Az 1914. június 28-i írásában arról értesíti szüleit, az altisztek három évet fognak szolgálni, míg a közlegények és az őrvezetők csak két évet. О ezért nem óhajtott már az első alkalommal bekerülni a tisztesek közé, mert akkor a szolgálat végére az altisztek közé kerülhetne, ami újabb szolgálati évet eredményezne. Látja azonban, hogy hiába való a spekuláció „... még h butának téteti az ember magát, úgy is ráerőszakolják a csillagot, mint ahogy most énrám is (Csillag a tiszteseknél a parolira felvarrt csontcsillag, mint rangjelzés).

Az őrvezetői rangra való felterjesztésnek azonban nem lett eredménye (1914. július 16.), mert a századparancsnok később nyújtotta be az előterjesztését. Június 2- a lett volna a határidő, de a kapitány nem volt megelégedve az alakulatával, sőt azt mondta: nem léptet elő senkit. Amikor pedig a brucki gyakorlatról hazatért az egység négy 13-belit felterjesztett freiternek (őrvezetőnek), ekkor azonban már késő volt. Más századoknál a 13-ben bevonultak között még tizedesek is akadtak, de Égerházi egységénél alig lett egy-két 13-beli tisztes. A kapitány egyébként katonás