A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 28. 2001 (Debrecen, 2001)
Tanulmányok - Gazdag István: Kossuth Lajos születésének 100. évfordulója Debrecenben
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVIII. 167 FÜGGELÉK DEBRECENI FŐISKOLÁSOK MEMORANDUMA A MAGYAR KÉPVISELŐHÁZHOZ Minden nemzetnek csak akkor van jövője, ha múltját tiszteli. Új nagyok csak a régi dicsők nyomán támadhatnak, szebb, jobb jövő csak a múltnak a jelent megtermékenyítő megbecsüléséből fakadhat. A múlt talajából kisarjadzó jövő tehát megköveteli tőlünk, hogy tiszta lelkesedéssel, a tőlünk kitelhető legnagyobb megbecsüléssel vegyük körül azon legkiválóbb, a magyar névnek örök dicsőséget szerzett férfiainak emlékezetét, akik lángeszűkkel, nemes önzetlenségükkel, mérhetetlen haza- és szabadságszeretetükkel, agyuk, lelkűk, szívük minden erejét fajunk fölemelésére, sokat veszélyeztetett szabadságunk megvédésére, drága hazánk felvirágoztatására fordították. Mélyen tisztelt országgyűlés! Az isteni gondviselés sok kiváló férfit adott nemzetünknek, de lelkünk azt súgja nekünk, hogy nem volt nagyobb egyik dicső sem Kossuth Lajosnál. Múltba visszatekintő lelkünk előtt az ő fönséges alakja áll fajunk óriásai között legelöl. Kossuth dicsőségét hirdeti minden e hazában. Népünk szívébe kitörölhetetlenül van bevésve szent emlékezete. Róla emlékezünk, - édes atyánkról, - sivár jelenünknek száz kínja között. Róla jut eszünkbe, hogy a magyar nem veszhet el, hogy ezer veszély dacára is miénk lesz a jövő. És a magyar nemzet törvényhozásától, mind e mai napig nem kapta meg azt az elösmerést, amit emlékének megbecsülése számára múlhatatlanul megkövetel. Ezért az egész magyar ifjúság nevében kérőszóval fordulunk a nemzet országgyűléséhez: adja meg Kossuth Lajos emlékezetének ezt az elösmerést, jegyezze be örök dicsőségű nevét törvényeink közé. Hiszen ő, aki nemes lelkének minden ihletét nemzetére árasztotta, hogy az egyenlőség testvériség hatalmas elveivel, népen millióinak emberi jogait visszaadva eggyé, hatalmas egésszé forassza össze nemzetünket, aki a százados elnyomásból szabadságának megszerzésére talpára állította a magyart, aki végveszéllyel fenyegetett fajunk védelmére fölhívó szózattal seregeket teremtett s az iszonyú zivatarban nemzetünk megvédésének, fönntartásának összes terheit vállain hordotta, aki a szabadság elbukása után, száműzötten is, idegen földön, a távoli hazáért, a leigázott nemzetért való méretetlen gyászban, minden gondolatát, érzelmét, cselekedetét utolsó leheletéig hazájának szentelte, megérdemli nemzetétől azt, hogy az utókor dicső nevét törvényeink aranylapjára jegyezze fel. Születésének ez évben van százados évfordulója. Az egész nemzet osztatlan közvéleménye, egy értelemmel, egy akarattal, egy szívvel-lélekkel követeli Kossuth emlékének, születésének századik évében törvényileg való megdicsőítését. Az országgyűlés nem térhet ki az egész nemzet vágya, kérése, kívánata elől.
