A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 28. 2001 (Debrecen, 2001)

Tanulmányok - Bényei Miklós: Kossuth Lajos elfelejtett levelei Debrecenben 1871-1874

is; tudósítottak azokról a kezdeményezésekről, amelyek a turini számüzöttnek a magyarországi politikai életbe való közvetlen bekapcsolását célozták (leginkább képviselővé választásokkal). Olykor-olykor egy-egy megjegyzést is fűztek a történésekhez. Ezekből és az eredeti közleményeikből kiviláglik, hogy munkatársaik (a többnyire névtelenségbe burkolódzó újságírók, szerkesztők) a nagy politikust a magyar nemzeti önállóság élő jelképének tekintették. Szinte Messiásként várták haza, bár tudatában voltak, hogy erre vajmi kevés az esély. Jellegzetes, hű dokumentuma ennek a meggyőződésnek, illetve reménykedésnek a Debreczen 1871. augusztus 24- i rövid névnapi köszöntője, közelebbről most idézett részlete: „A fényes csillag, mely lementében rázkódásokat idézett elő, újra feljővén, világosságot terjeszt a földön, s az anyagi és szellemvilágra jótékony befolyást fog gyakorolni. Ha van elég halandó, ki eléri a késő vénséget: egy nemzet jogainak, kívánalmainak, dicsőségének, jövő nagyságának letéteményese mért ne érhetné el 100-ik évét? Kívánjuk, hogy érje el azt jó egészségben, testi és lelki erőben. Hogy a jogtiprás ellen élő örök tiltakozás legyen!... De legyen inkább a jog, a szabadság, az önálló, független Magyarország Messiása! - aki eljövend!”28

Kossuth személye igazából csak a hetvenes évek elejétől vált a politikai indíttatású debreceni sajtóviták tárgyává. Addig az itteni lapok az ellenzéki Balközép Pártot támogatták, 1871. január 1-jétől viszont a városban adták ki a kormányzó Deák-párt mellett kiálló, egyébként meglehetősen súlytalan Tiszavidék c. hetilapot, amely 1872-ben napilapként látott napvilágot.29 A nézetkülönbség a sajtóközleményekben is tükröződött. Példaként hozható fel a kérészéletű lap felelős szerkesztőjének, Kola János ügyvédnek 1872. június 1-jén publikált vezércikke, ahol így vélekedett Kossuthról: „0 még mindig azt hiszi, hogy az egész nemzet nagy nevének varázsa alatt él. Hogy sokan vannak, kikre most is bűnös hatást gyakorol neve, azt tagadni hígvelejűség volna; azonban ezek sem a nemzet többségét, sem értelmiségét, sem vagyonosságát nem képviselik. Ezeknek zöme részint proletárokból áll, kik minden kormányt gyűlölnek, részint heves vérű ifjakból, kik gondolkodni nem szeretnek, részint igen jó, becsületes hazafiakból, kik még a régibb időkben megszokván az ellenzékeskedést a szabadelvűséggel egynek tartani, még most sem szabadulhatnak e lidércnyomás alól s azt hiszik, hogy az, ki a kormánnyal egy párton van, félig-meddig hazaáruló. [...] E hadnak távol levő fővezére maga Kossuth.”30 Miután a kormánypárti orgánum megszűnt, egy ideig a debreceni sajtó politikailag ismét egyoldalúvá vált, bár a Debreczen és az Alföldi Hírlap szemlélete mind több kérdésben különbözött egymástól.

A Kossuth, pontosabban a nézetei körüli politikai küzdelmek 1873 késő őszén vettek új fordulatot. Az ország súlyos gazdasági és pénzügyi helyzetéből, a már-már feloldhatatlannak látszó kormányzati válságból a közjogi ellenzék legnagyobb erejét jelentő Balközép Párt vezetői, köztük a pártvezér Tisza Kálmán (1830-1902) - aki Debrecen egyik országgyűlési képviselője - a kiutat a Deákpárttal való megegyezés, netán fúzió irányában keresték. Az 1873. november 7-én Budapesten lezajlott országos pártértekezleten a többség magáévá tette Tisza indít126 Bényei Miklós: Kossuth Lajos elfelejtett levelei Debrecenben 1871-1874.

28 Lajos napja lesz holnap! = Debreczen, 1871. aug. 24. [l].p.

24 Gergely András-Veliky János: A vidéki politikai sajtó a kiegyezést követő években. = A magyar sajtó története II/2. 1867-1892. Bp„ 1985.49.p.

30 Kossuth levele. = Tiszavidék, 1872. jún. 1. [l-2].p.