A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 28. 2001 (Debrecen, 2001)
Tanulmányok - Bényei Miklós: Kossuth Lajos elfelejtett levelei Debrecenben 1871-1874
átadta neki a pénztárban lévő összeget. A pénzt az új pénztárnok őrizte, majd 1855. február 10-én elhelyezte a Debreceni Első Takarékpénztárban.17 Aztán alighanem megfeledkezett róla. Több mint másfél évtized múlva jutott csak eszébe, hogy valamit kezdeni kellene az időközben megszaporodott betéttel. 1871 elején tanácsot kért a Védegylet egykori tagjaitól, Kiss Lajostól (1814-1875), a Balközép Párt ország- gyűlési képviselőjétől és Kiss Sándortól, az Első Takarékpénztár tisztviselőjétől.18 Ok azt javasolták, hogy kérdezze meg Kossuth Lajost, a Védegylet akkori igazgatóját, mi legyen a szóban forgó összeggel. Szikszay így cselekedett. Pár sorban tájékoztatta a turini száműzöttet és kérte a segítségét: „Nagyméltóságú úr! Alólírott Debrecen vidéki országos Védegyletnek 1847 március havában választott pénztárnoka 27 e[züst]ft és 29 krjajcárjból álló összeget átvévén, azt kamatozás végett a forradalom után a debreceni takarékpénztárban elhelyeztem, s miután már ezen összeg a mai napig kamatjával együtt 57 ft 83 kr-ra növekedett, annak hovafordítá- sáról többekkel tanácskozván megállapodásra nem jutottunk, alázatosan kérem nagyméltóságodat, mint legilletékesebb bírót, méltóztassék ezen csekély összegnek hovafordításáról becses válaszával szerencséltetni. Megkülönböztetett kiváló tiszteletem nyilvánítása mellett maradván Debrecen, január 14-én, 1871. Nagyméltóságodnak legalázatosabb szolgája, Szikszay József helybeli földbirtokos.”19 A megkérdezett válaszolt is. Noha nem tartotta magát illetékesnek, levele nem elutasító. Mint mindig, ez ügyben is távlatosan gondolkodott és az ésszerű, a cívisváros, tágabban az ország ipari fejlődését előmozdító felhasználás módozatait ajánlatta a címzett figyelmébe. 6. Via Sottorija Turin, april 6. 1871. Tisztelt Uram! Rakásra gyűlt írásomat átnézve nagy meglepetésemre egy egész napi felbontatlan posta csomagra akadtam s abban tisztelt uraságodnak még január 14-ről kelt becses levelére is. Alkalmasint távollétemben érkezett s cselédem szobatisztításnál az irományt fiókba tette anélkül, hogy hazajöttemkor figyelmeztetett volna. Ön arra méltóztatik engem felszólítani, rendelkezzem azon összeg hováfordítása felől, melyet ön, mint a Debrecen kerületi Védegylet bizottmánynak l849-ben[sic!] választott pénztárnoka, 1855-ben az ottani takarékpénztárba betett, s mely azótai kamatjaival 27 frt 23 kr-ról 57 frt 83 kr- ra nevekedett. Nagyra becsülöm irántam tanúsított becses figyelmét, hanem azt teljességgel nem ismerhetem el, hogy nekem akár jogom volna, akár pedig illetékességgel bírnék a pénz hovafordításáról rendelkezni. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVIII. 123 17 A pénzintézetet részvénytársaságkén alapították, alakuló közgyűlése 1846. február 18-án volt; vö. Szüts Mihály: A Debreceni Első Takarékpénztár 50 éves története 1846-1895. Debrecen, 1896. 26.p. 18 Kiss Lajosról: Jónás Károly-Veredy Katalin: Az Országgyűlési Könyvtár története 1870-1995. Bp„ 1995. 50.p.; Debreczeni Ellenőr, 1875. dec. 27. l-2.p. - Kiss Sándorról: Szűts M. i.m. 60,p. 19 A helybeli kereskedelmi tanoda. Nagyméltóságú Kossuth Lajos úrnak. = Debreczen, 1877. jan. 8. 1 .p.
