A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 28. 2001 (Debrecen, 2001)
Tanulmányok - Antal Tamás: A közigazgatás és a bíráskodás újjászervezése 1867-ben
érthetjük, hogy alkalmilag egy másik, nem a felvilágosult eszmék kívánalmainak hódoló kormány kísérletet tehet törvénybe ütköző törekvését a nemzet középületével egyenes ellentétben álló irányban hasonlóképpen közkormányzati rendelet útján- - -„33 ervenyesitem A fenti tényálláshoz megjegyzésként annyit füzünk, hogy nem tudjuk osztani a közgyűlés álláspontját, mivel az izraeliták egyenjogúsítása tulajdonképpen megtörtént, még, ha az 1849. évi “A zsidókról” szóló (IX.) te. megalkotása nem is felelt meg mindenben a törvényes kívánalmaknak. Ezen te. 1. §-a szerint “A hazának polgárai közt vallásbeli különbség, jog és kötelesség tekintetében különbséget nem tevén, ezen elv szerint kijelentetik, mikép a magyar álladalom határain belől született, vagy törvényesen megtelepedett mózes vallású lakos, mind azon politikai s polgári jogokkal bír, mellyekkel, annak bármelly hitű lakosai bírnak”. Ráadásul az 1867. május 17-i sajtóesküdtszéki rendelet kiegészítéseként megalkotott, s 1867. július 17-én kihirdetett igazságügyminiszteri pótrendelet 13. pontja expressis verbis rendelkezett az izraelita esküdtek eskütételének módjáról33 34. És - bár Debrecen talán nem értesült róla, de - Pest városát is felszólította egy igen terjedelmes és a saját stílusához viszonyítva meglehetősen indulatos rendeletében Horvát Boldizsár a hasonló hiányok pótlására, melyben jogos észrevételét dogmatikailag is interpretálta35. Ezek alapján az izraelita esküdtképesség aligha vitatható el. Minden esetre az ilyen radikális, néhol inkább dacos ellenzéki szembenállás 1867 után jellemzőjévé vált Debrecennek legalább annyira, mint amennyire lojalitás fűzte a kormányzathoz 1848-49-ben. Számos esetben azonban hiányzott a következetesség, miként jelen kérdésben is: a ‘48-as elvekhez és a kossuthizmushoz a mózes vallásúakról szóló te. is hozzátartozott - ha később nem is, de legalább 1867-ben igen... Egyébként sajtórendészeti esküdtszék öt városban, in concreto Pesten, Kőszegen, Nagyszombaton, Eperjesen és Debrecenben működött; az utóbbiban Kacziány Nándor bíró és Kuthy István közvádló részvételével. 1869-től 1871-ig e törvényszékek - a pesti kivételével - mint vegyes bíróságok szerveződtek meg36. Az 1861-ről készített tanulmányban már jeleztük, hogy az említett év közgyűlési jegyzőkönyvének első példányát megrongálták, s az csak a másodpéldány használatával egészíthető ki. Az országgyűlés feloszlatása elleni tiltakozást és azon határozatokat, amelyek a megelőző években tevékenykedő hivatalnokok haza iránti hűségét vonták kétségbe, országszerte egyszerűen kitépték a jegyzőkönyvekből. Ilyen módon a debreceni közgyűlés 1861. szeptember 4-i üléséről készített jegyző104 Antal Tamás: A közigazgatás újjászervezése Debrecenben 1867-ben 33 Lásd az előző jegyzetet. 34 1867. május 17-én 307. sz. alatt kelt igazságügyminiszteri rendelet a sajtóvétségek felett ítélendő esküdtszékek felállítása iránt, valamint az 1867. július 25-én kelt IM pótrendelet az 1867. május 17-én kibocsátott ministeri rendelet némely pontjaira nézve felmerült kételyek tárgyában, in: Rendeletek Tára 1867. Pest, 1871. (II. kiadás) 89-115.p., 242-248.p. 35 1867. július 18-án 448/eln. sz. alatt kelt és Pest városához intézett igazságügyi miniszteri rendelet az esküdtszéki képességgel bíró izraeliták tárgyában, in: Rendeletek Tára 1867. Pest, 1871. (II. kiadás) 233- 236.p. 36 Lásd az 1867. május 4-én 174/eln. szám alatt kelt igazságügyminiszteri rendeletet és az 1867. május 17-én 307/eln. szám alatt kelt IM rendelet 4. §-át. in: Rendeletek Tára. 1867. Pest, 1871. (II. kiadás) 83- 84.p., 89-90.p. A vegyes bíróságokról ír Máthé Gábor: A magyar burzsoá igazságszolgáltatási szervezet kialakulása 1867-1875. Budapest, 1982. 69-82. p.
