A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 27. 2000 (Debrecen, 2000)

Tanulmányok - Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék büntető ítéletei a fellebbviteli bíróságok előtt 1793-1850

74

kát ki akarta kapni, de a gazdatiszt a fegyvert félre tolta és a kocsisnak a lehető leggyorsabb hajtást parancsolta azért, hogy mihamarább biztos helyre, a városba érkezzenek.

Ekkor azonban lövések dördültek el éspedig a rendőrök részéről a fogat felé, a rövid távolság folytán a szekér gyékénye meggyulladt, egy lövés a kocsis gubájának a vállát horzsolva süvített el. A szekérről leadott egyik lövés Disznós Ferencet, a másik pedig Asztalos István rendőrszolgát találta el. Ő emiatt hátrább maradt társaitól és haza lovagolt. Disznós és Kiss János rendőrszolga a szekeret Vámospércs széléig kergette. A nagy zajra az utcára kitódult nép közül két ember a tajtékzó lovak elébe állt és a szekeret megállították. A ref. pap ekkor a szekérről leugrott és a város központja felé futott, de Disznós űzőbe vette s míg a Városházáig eljutottak, fokossal többször ráütött.

Ez alatt város végén lévő szekérről a gazdatiszt is leszállt, a puskáját átadta Kiss János rendőrszolgának, aki azzal rögtön leütötte és még a földön is ütlegelte mindaddig, míg a tömegből egy ember ebben megakadályozta. A vérző fejű embert feltették a szekérre, bevitték a Városháza épületébe és lefektették, de ott Disznós Ferenc még oldalba rúgta. A Városházára érkezett seborvos a városgazda szobájában a sérültet ellátta. Mivel az összegyűlt népből „neki bőszült némely egyének” megkísérelték a szoba ajtaját feltörni, a sérült ember ott nem lehetett biztonságban, ezért a helybeli segédlelkész lakásába szállították.

A törvényszék ítélete szerint „a szomorít eseménynek két stádiuma (szakasza) volt”. Az egyik a rendőröknek a szakérrel találkozásától addig tartott, míg a város végén a gazdatiszt magát és fegyverét a rendőröknek átadta, a pap pedig a városba befelé kezdett futni, a második szakasz pedig ettől a ponttól kezdődött el.

Ami az első szakaszt illeti, erős gyanú lehet arra, hogy a rendőrszolgák és az események után, 1848. április 29-én meghalt parancsnokuk támadták meg szóval és az első lövéssel a szekéren ülőket. Asztalos István rendőrszolga tagadta, hogy ő egyetlen lövést is leadott volna. Ezt az utasok is megerősítették, egy tanú pedig határozottan állította, hogy a szekérre nem Asztalos, hanem Kiss János adta le a lövést. О azonban ezt állhatatosan tagadta, s a körülmények összevetése is azt igazolta, hogy nála sem Vámospércsről elindulásakor, sem a történtek után oda visszatértekor fegyver nem volt.

Nagy Sándor: A Hajdúkerületi Törvényszék...