A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 27. 2000 (Debrecen, 2000)
Tanulmányok - Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék büntető ítéletei a fellebbviteli bíróságok előtt 1793-1850
66 Nagy Sándor: A Hajdúkerületi Törvényszék... A közbiztonságot veszélyeztető bűncselekmények Gyújtogatás 1. L.Balogh István 34 éves nánási lakost a tisztiügyész azzal vádolta, hogy 1814. november 19-én éjszaka a hajdúkerület főkapitányának házát felgyújtotta. A vádat arra alapította, hogy az egyik nánási kocsmáros vallomása szerint, amikor tőle tartozásának megfizetését kérte, azt felelte, ,/w ajd kifizetlek, mint a főkapitány uramat”. A vádlottat 1815. március 14-én letartóztatták. A törvényszék 1815. december 4-én hozott ítéletével vádlottat felmentette és szabadlábra helyezését rendelte el. Az indokolás szerint a vádlottra a kocsmáros és cselédje is terhelő vallomást tett, de a kettőjük vallomása között olyan lényeges eltérés volt, amely hiteltelenné tette az általuk előadottakat. Egy elmebeteg ember akkor tett terhelő vallomást, amikor már a vádlottat a tömlőébe bekísérték. Ez a tanú időközben felakasztotta magát. A felmentés indokait egyébként a törvényszék részletesen kifejtette az ítéletben. A tisztiügyész fellebbezéssel élt, a Kir. Tábla azonban 1816. február 24-én az elsőfokú ítéletet helybenhagyta, s ez azt jelentette, hogy a törvényszék álláspontját minden tekintetben magáévá tette. 2. Polgár Jánosné, Oláh Andrásné és Kis Tóth Jánosné, mindhárom 48 éves vámospércsi asszony ellen indított ügyben a törvényszék 1830. december 15-én kelt ítéletében a következő tényállást állapította meg: Polgár Jánosné vasban álló vádlott önként elismerte, hogy 1830. június 28-án Tóth János házának ereszébe égetésre - eltökélt szándékkal - valami olyan kanócot dugott, amelytől este 9 óra tájban az eresz lángra lobbant és az egész ház hamuvá égett. Vádlott azzal védekezett, de ezt bizonyítani nem tudta, hogy e gonoszság elkövetésére őt Oláh Andrásné a Tóth János ellen nem titkolt bosszúsága miatt, részegítő italok adásával és más ígéretekkel csábította el. A védőjének az az állítása, hogy a vádlott gyenge elméjű és ítélő tehetsége sincs, ugyancsak nem bizonyított. A törvényszék most újabban megvizsgáltatta és huzamosan kikérdeztette, de válaszaiból éppen az ellenkezőt lehet megállapítani. 17 Uo, 1815.Fasc.QQQ.No.52.
