A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 27. 2000 (Debrecen, 2000)
Tanulmányok - Ölveti Gábor: Thököly hadakozása Debrecennel
délyi fejedelmet nélkülözhetetlennek tartotta még akkor is, ha egyébként perspektivikusan Thökölyre épített. A fejedelmet nagyon nyugtalanította Thököly elégedetlensége. A szerdár megígérte Apafinak, hogy ha szükséges, kényszeríteni fogja a grófot a hűséges szolgálatra. A szerdár békéltető munkájának eredményeképpen a fejedelem hajlandónak mutatkozott Thökölyvel megegyezni, még bizonyos engedmények árán is. A találkozóra szeptember 7-én, az aranyszegi mezőn /Kismarja és Diószeg között/ a fejedelem táborában került sor. A gróf csak a szerdárral együtt volt hajlandó meglátogatni Apafii. Teleki szerint Thököly félt a fejedelem bosszújától. Ezzel az aktussal elvileg a hadak egyesülése megtörtént. Az egyesült magyar, erdélyi, török, havasalföldi és moldvai sereg szeptember 8-án érkezett meg a Kondoros mellé.14 15 Ellátásukról Debrecen város népe erején felül gondoskodott. Barkóczy Ferenc Eszterházy Pálnak írt jelentéséből kiderül, hogy Debrecennél 30000 katona táborozott, és a fejedelem tizenhat ágyút hozatott. Barkóczy szerint az egyesült haderő Böszörmény és Kálló ostromát tervezte. A sereg szeptember 12-én hagyta el a várost, és Böszörmény alatt ütött tábort. Debrecen lakosságának természetesen továbbra is élelemmel, hadiszerekkel és kútásók küldésével kellett szolgálnia a Böszörményt ostromló sereget. Böszörményt teljesen felégették, csak a templom maradt meg. A templomba menekült böszörményieket az ostromlók engedélyével Debrecenbe szállították. A sereg szeptember 18-án Böszörményből Kálló alá vonult. Szeptember 25-én1:1 fejeződött be Kálló ostroma, és ezzel az egyesült haderő elfoglalta a német-labancok egyik legnagyobb tiszántúli erősségét. Az ostrom ideje alatt nevezetes esemény volt a Teleki és Thököly közt kialakult heves vita a hadjárat céljáról. Teleki mindenképpen Szatmár várának az. elfoglalását akarta, mivel az ottani császári őrség fosztogatásaival sok kárt okozott a Szilágyságban. Thököly viszont az ellenfél gyengeségére hivatkozva, a további gyors támadás 14 Erdélyi országgyűlési emlékek. Szcrk., Szilágyi Sándor. Bp.. 1893. XVII. k. 222. /Továbbiakban 1. EOE/; Angyal D.: Késmárki Thököly Imre i.m. 1. k. 241-242.; EOE XVII. k. 220-221.; TT 1910. 73. 15 Török-magyarkori államokmánytár. Szerk., Szilády Áron, Szilágyi Sándor. Pest, 1871. VIII. k. 162-163. /Továbbiakban 1. TMÁ/; TT 1910. 74^; TMÁ VIII. k. 164. TT 1910. 75-76. Hajdü-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVII ______________________________37
