A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 27. 2000 (Debrecen, 2000)

Forrásközlés - Zoltai Lajos: A Hortobágy. Közli: Radics Kálmán

347

Többet tudunk e vidéktől a historikus korból. A Hortobágy Hort és Bágy szavak összetételének látszik s eredete visszanyűlik az Árpádkorba. A Hortobágy elnevezés már a XIII. század írott emlékeiben is néhányszor előfordul. Az egri püspökség 1261-beli alapító-levele ismételten említi „Hortubagwyze”-t, a mellette és a közelében feküdt „Bogegház” (Bágyegyház) és „Bagzeg” (Bágyszeg) nevű falvakkal együtt; nemkülönben a hortobágyi halászóhelyeket. A tiszapolgári határnak egy részét ma is Bágy-nak nevezik. A szászdi apátságnak állítólag 1067-ben kelt s 1267-ben átírott alapító okmányában előforduló „Chartybak” sem lehet más, egybevetve a leírásánál előszámlált helynevekkel, mint Hortobágy, ahol is a Guthkeled nemzetség ősének, Péter comesnek az apátság alapításakor húsz magyar és tíz bessenyő vitéze lakott. Sőt aligha nem ezzel a Chartybakkal (Hortobággyal) azonosíthatjuk a Váradi Regestrum 1214. évi 288/105. sz. esetében említett „Orobágy” falut. IV. (Kun) László király is a Hortobágyon adott ki oklevelet 1285-ben Rofoyn bán javára. Hortobágy és Bágy helynevek mellett korán feltűnik Hort is, mint néptartó hely. Már a szászdi apátság Chartybak nevű birtoka határainak leírásánál találkozunk Chordyval. Szerintem a XVI. század végén elpusztult Hort falva ez, melynek Szent Demeter tiszteletére épült temploma már 1347-ben fennállott.

A Hortobágy mint birtok, vagy lakott hely neve később hosszú ideig nem fordul elő; csak a Hunyadiak korában említik megint Szilágyi Erzsébet birtokai között ilyen összetétellel: Háromág-hortobágy. De mint folyóvíz neve mindvégig fentmaradt s gyakran említik oklevelek. A körülötte levő pusztákra csak a XVIII. század elején (1701.) kezdik alkalmazni Debreczen város jegyzőkönyvei a Hortobágy nevet.

A puszta alkotó részei: О hat, Zám, Máta, Papegyháza, Csécs, Bodajcs hajdan megült helyek, a XIII-XV. század okleveleiben szintén többször előjönnek; egyik-másik pedig lassanként eltűnik. A váradi Regestrum már 1220-ban említi a zárni és ohati apáturakat. Utóbbiról IV. Béla királynak az egri egyházzal 1248-ban kötött csere- szerződésében is szó esik. Ha Anonymusnak hinni lehet, Hohat kun vezér ezt a földet kapta a Mén Marót ellen vívott győztes hadjáratból visszatérő Tass és Szabolcs honfoglaló vezérektől. Ohaton а XIV. század első felében még fennállott a b. Szűzről nevezett kolostor, melynek kegyura elébb a Ratold, majd a Sartiván-Vecse nemzetség, utoljára pedig az Ohati-Pércsi-család volt. Ohat ez utóbbiakról a

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVII