A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 27. 2000 (Debrecen, 2000)
Forrásközlés - Zoltai Lajos: A Hortobágy. Közli: Radics Kálmán
346 Zoltai Lajos: A Hortobágy A számadó juhász szegődött bére ez: lakás tüzrevalóval, készpénz, élelmiszerek és legeltetési jog; ez utóbbiért a Hortobágyon a gazda fizeti az adót. Egy ezer darabból álló nyáj juhászának fizetése például a következő: 100 kor. készpénz, 13 köböl rozs, 5 köböl búza, 60 liter főzelék, 50 kilogramm szalonna, 50 kilogramm só, 1600 a-öl tengeri föld s a nyáj létszáma után 10% juhtartás, meg lakás. Ezer juh mellé tartozik két bojtárt fogadni. A juhász esztendeje Mihály-naptól Mihály-napig tart. A Hortobágyon talált kő-,bronz-, kelta-, népvándorlás-, honfoglalás-, és középkori régiségek a városi múzeumban VIII. A puszta története. Véletlen leletek és a városi múzeum évenként ismétlődő ásatásai bizonyítják, hogy az ember már az őskorban megtelepedett e fűben, vízben, halban még akkor bővelkedő sík területen. Sátrait, vagy kunyhóit és földbevájt lakásait folyóvizek, a Hortobágy, Árkus, Kadarcs, Kösély partjain ütötte fel, ahol sűrűn követik egymást az őstelepek nyomai. Ezekből már eddig is több kő- és bronzkori tárgyat kapott a múzeum. Arról, hogy a Hortobágy vidékén már a kőkori ember is állandóan megtelepült, igazolják az Árkusparti Pipás nevű halmokban és a papegyházi telken a városi múzeum által feltárt, közvetlenül az őskori lakóhely területére ásott sírok, amelyekben veres festékkel bemázolt, zsugorított csontvázakat s ezek mellett, az arc előtt egy-egy csomó, kendőzésre használt veres festéket találtak. Többnyire a vízfolyások mellett, vagy ezek közelében emelkedő halmok is azt sejtetik, hogy ezek az őskori ember kézmüvei, melyekbe a későbbi korok ivadékai is gyakran beletemetkeztek. így kelták és honfoglaló őseink. Utóbbiaknak egyik hadi útja Anonymus szerint éppen ezen a tájon vezetett keresztül a Köröstől a Tiszán át a dorogmai révnél.
