A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 27. 2000 (Debrecen, 2000)
Forrásközlés - Zoltai Lajos: A Hortobágy. Közli: Radics Kálmán
331 fel nem tartóztatva, olykor félelmes orkánná fajúinak. Gyakoriak a forgószelek, melyek szélcsendben, sajátságos zúgással, a puszta szikes porát toronymagasságnyira felkavarva, őrült táncot járva rohannak keresztül a síkon, míg valahol kimerültén, hirtelen elenyésznek. Ki ne hallotta volna hírét a Délibábnak? Otthona e csodás tüneménynek a Hortobágy. Költők és mondák hol a Puszta, hol a Puszta és a Tenger tündér szép leányának nevezik, akinek szerelméért a Nap, az égnek ifja, a Szél és a Felleg versengenek. De a tündér csak a Napot szereti. A Délibáb (Fata-Morgana) nem egyéb, mint optikai tünemény, amely oly síkságokon, ahol a levegő alul erősen felmelegszik, miként a Hortobágyon is, a távolfekvő tárgyakról jövő fénysugarak többszöri és folytonos megtörése következtében keletkezik. Jókai így írja le a levegőnek ezt a csalfa, káprázatos hortobágyi játékát: „A láthatáron tenger terül széjjel, melynek hullámai sebesen kígyóznak, s ennek közepéből sötétzöld erdők, szigetek emelkednek elő. Távol álló templom tornya, megkettőzve látszik. A délibáb néha a láthatár alatt fekvő, távcsővel sem látható helységek ábráit felkapja magasra; akkor úgy tetszik, mintha a Hortobágy tele volna városokkal; máskor azt látjuk, hogy két ménes legel egymás felett. Mikor e káprázatos tenger a földet lassankint elnyeli, a láthatár szélén egy állatcsoport látszik állni s a láttam csalódás által mammuth nagyságúnak tetszik”. Azt, hogy a nyári nap szétáradó sugarai micsoda szemfényvesztést űznek az emberrel a Hortobágyon, egy másik író így jellemzi: „Amott száll feléd egy hatalmas madár. Sasnak nézed. Csodálkozol vigyázatlanságán vagy vakmerőségén s előre örülsz (ha t. i. vadász vagy) a ritka zsákmánynak. Mikor rákapod a fegyvert, gyanakszol, hogy bíbic, s mikor melléd száll a jámbor, arról győződöl meg, hogy pacsirta”.' Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVII 2 Ipolyi Arnold „Magyar Mithologia” c. 1854-ben megjelent munkájának 90-93. lapjain a Délibábot mint tündért fejtegeti. E fejtegetéssel kapcsolatban két mondát közöl. Egyikben a Délibáb (Ipolyi szerint Delibáb) az alföldi pusztának a leánya, a Tenger testvére. A Szél meg a Nap versengenek szerelméért. A Délibáb a Napot szereti s a Szél elöl menekül. A másik monda szerint a Délibáb a Puszta és a Tenger leánya, kinek kegyére a Nap és a Felleg áhítoznak, de a Délibáb ebben a mondában is a Napot szereti. Tompa Népregéi között a 28. számú, Csörsznek. az avarok Tisza mellett lakó királyának mondájával kapcsolja össze a Délibábot, aki itt Rádnak, a longobárdok királyának a leánya, kit Csörsznek azon feltétel mellett ifiért vala az apja, ha vízen viszi el a Tiszáig. így készült a Csörsz árka, mely a Hortobággyal szomszédos Ároktőnél kezdődik. Ugyancsak Tompánál „A sirató” c. 46. sz. regében is mondái vonásokkal kiszínezve szerepel a Délibáb, ki „nappal jár tűnő vizével”.
