A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 27. 2000 (Debrecen, 2000)

Forrásközlés - Zoltai Lajos: A Hortobágy. Közli: Radics Kálmán

326

Zoltai Lajos: A Hortobágy

Mert van ám a Hortobágyon állóvíz-medence, természetes vízfolyás és domborzatos emelkedés is bőven. Az állandóan vízzel borított területet tó-nak nevezik; a kisebb mélységű, alig észrevehetően ellankásodó s könnyen kiszáradó vízállásoknak: rét, fenék, lapos, mocsár a nevök. Ilyenek Ohaton Fényestó, Meggyesrét, Hosszúrét, Pinczerét, Kigyósfenék, Csőrelapos, Méneslapos, Nagylapos, Nyárjas és Völgyes, amelyet már IV. Béla királyunk egyik oklevele is említ. Mátán és Elep nyugoti szélén Kungyörgytava, Szikfokitó, Ludas,

Nagy- és Kisborsós, Feketerét, Nyírórét, Bajnoklaposa, Fertőlapos, Mikelaposa, Ráczlaposa, Nagyfenék, Szászfenék, Zoltánfenék, Nagy- zsombékos. Zámon : Csirizestó, Halastó, az ősrégi nevű Kenderátótó, Csécslaposa, Parajoslaposa, Zárni rét, Kincsesfenék, Kutasfenék, Polturásfenék, Méhesmocsár.

A felfakadt földárja s a csapadék vizek levezetésére szolgáló medreket fokok, erek és folyó névvel jelöli meg a debreczeni ember. Ezeknek medre és parti környéke ma már nagyon elszikesedett. E csoportba tartoznak: Ohaton: Badajcsér, Görbeér, Háromág, Mátyásér, Sebesér, Szilágy, Tövisesér, Herep, mely nem egyéb, mint a Tisza egyik ősmorotvája; Mátán: a széles Papere, a Hortobágy morotvája; Bogárzófok, Zámon: Szikér, Halasfok, Halasfarka, Sárosér.

Folyója három van a Hortobágynak: a Hortobágy, az Arkus és a Kadarcs. A Tiszát azért nem említem, mert ez a pusztának csak az északnyugati szögletét érinti 1200 mtr. hosszúságban. Ellenben a Hortobágy csaknem 24 kilométernyi hosszan folyik rajta keresztül. Negyven-hatvan méter széles medre ma már igen ritkán telik meg vízzel. De hajdan halászoknak gazdag zsákmányt adott s még hetven évvel ezelőtt háromkerékrejáró malmot hajtott. A Hortobágy Tiszapolgár és Hajdúnánás rétes határain eredő erek vizéből meg a Tisza kiöntéseiből táplálkozott, majd Dévaványa-Túrkeve között a Berettyó régi medrébe szakadt bele. Derék folyó vala egykor az Árkus is, mely a csegei határban kezdődik. Vize a felső részen csatornán folydogált, amelyet 1716 körül ástak. A puszta közepe táján természetes széles medret kap, mígnem a nádudvari határt elválasztó Sárosérrel egyesül. Hossza 16 kilométer. A Kadarcs kelet felől érinti a Hortobágy pusztát. Határfolyó e puszta és a tanyákkal megrakott Elep nevű puszta között. A hajdúböszörményi rétek közül indul s igen szeszélyes kanyarulatokkal keresztül megy az újvárosi meg a debreczeni határon. Vizét az épp oly kanyargós Kosi (Kösély) veszi fel és adja át Nádudvaron alul a Hortobágynak.