A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 27. 2000 (Debrecen, 2000)

Forrásközlés - Zoltai Lajos: A Hortobágy. Közli: Radics Kálmán

rényi Gotthard Sándor, Kövendy Domokos, Márk Endre, Perjési Szabó László tollából.

c) Történelemre vonatkozó művek és közlemények.

/. Abrahám László: A hortobágyi puszta jogtörténeti ösmertetése. Debr. Gazd. Lapok. 1902. évf. 16. sz.

2. Balázsy Ferenc: Zárni és ohati apátságok. Akad. Értekezés. Budapest. 1880.

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVII 323

A hortobágyi csárda

A Hortobágy I.

I. A puszta alkotórészei. Fekvése. Kiterjedése.

A hortobágyi puszta a nagy- és a kismagyar Alföldön, sőt talán az egész országban legtágasabb, minden részében összefüggő olyan darab föld, olyan legelő, amelyen a magyarság ősfoglalkozását: a pásztorkodást, az állattenyésztést, aránylag még számos ősi vonást, több régi szokást megőrizve, gulyák, ménesek, nyájak tartása által, másutt már kevésbé található nagy mértékben űzik.

A hortobágyi puszta, vagy amint mostanában nevezik „Nagy Hortobágy ”, Debreczen város leginkább legeltetésre használt nyugoti szélső pusztáinak gyűjtő neve. Közönségesen a 26,000 ka- tasztrális hold kiterjedésű Máltát, a 12,000 holdas Zámot és a 10,000 holdas Ohatot értik alatta. Ezek rég elpusztult falvak határai. De a XIII-XV. században más falvak is éltek e roppant területen. Papegyháza, melynek határa Mátáéba olvadt be. Derzs, Árkusd, vagy Árkus- telke és Bodajcs, melyeket elébb Ohat nyelt el. Csécs, mely Zámmal