A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 27. 2000 (Debrecen, 2000)
Tanulmányok - Mónus Imre: Folyás története
282 Mónus Imre: Folyás története Folyáson 1950-ben kultúrházat is alakítottak ki színpaddal, ahol előadó művészek, műkedvelő művészeti csoportok léptek fel. Többek között a hajdúböszörményi tanítóképző művészeti csoportja a Kocsonya Mihály házassága egyfelvonásos színdarabot adta elő. A falu felnőtt lakosságának szinte a fele ott volt a rendezvényen, mert az olyan programok fontos eseménynek számítottak a településen. A rendezvény szórakoztató jellegén túl lehetőséget adott a társas összejövetelnek, hogy az emberek poharazgatás közben szót váltsanak egymással (a rendezvényt bál követte, az előtérben büfé is működött), esetleg a falu dolgait is meghányják-vessék. A kultúrház működése folyamatos volt a településen, a tanácsi kirendeltség 1962. évi munkaterve foglalkozik a kultűrház építésével, felújításával, pontosabban egy régi káptalani épületből alakítottak ki másik kultúrházat, melynek működése 1972-ig követhető. Nagy István tanácsi kirendeltségvezető azt írja az 1965 évi kirendeltségi beszámolójában „A helyi kultúrház már az 1965-ös gazdasági évben önálló költségvetés szerint dolgozik, a működési engedélyt megkapta. A kultúrház vezetője Kecső Andrásné pedagógus, kisegítő Török István.” 1970-ben a polgári járás megszűntetésével Folyás Polgár társközsége lett, és a művelődési házat Simon István folyási művelődési ház igazgatótól szakmailag, gazdaságilag átvette a polgári művelődési otthonhoz csatolva Slezák István művelődési ház igazgató 1971. július 28-án. Ettől kezdve Polgárról irányították a ház munkáját, ők biztosítottak Folyásra kulturális programokat. Ez nem sokáig tartott, a lakosság elmondása szerint 1972-ben a házat bezárták, s az 1990-es rendszerváltás sem hozott ebben az ügyben változást. A gazdasági életben a birtokhiány volt a meghatározó a zsellér- ség körében. Ez a magyarázata a Polgártól elváló és újonnan létrejövő telepes községeknek is (Tiszagyulaháza, Görbeháza, Újszentmargita, Újtikos). A parasztság mindig saját földet akart, ezt várta 1922-ben a Nagyatádi Szabó István-féle földreformtól is. Polgáron volt is földosztás. Átlagban csak 2,1 kh jutott egy főre, de a folyási földigénylőket, a káptalani uradalom cselédjeit ebből is kihagyták, mert a földesúr úgy nyilatkozott, hogy a főkáptalan a földreform következtében gazdasági cselédet szolgálatából elbocsátani nem fog, és a jelenlegi cselédlétszámot ezután is fenn fogja tartani. 19 19 Polgár története. Szekesztette Bencsik János. 1974. Eger, 364, p.
