A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 27. 2000 (Debrecen, 2000)
Tanulmányok - Simonyi Alfonz: A debreceni "lóvasúttól" a villamosig
192 Simonyi Alfonz: A debreceni „lóvasúttól” a villamosig „...csinálnak a nagyvasúti pályatesten át egy nagy hidat /.../ melynek munkálataihoz rövidesen hozzá is fognak...” Ám erre csak az 1900-as évek elején kerül sor. Viszont a helyi vasúti vonal meghosszabbításának ügye lassan halad előre. Ugyanis a vonatkozó tervek jóváhagyása körül vita bontakozik ki a főhatóság és a város között, különösen abban, hogy a főhatóság azt kívánná, hogy a városi vasút fokozatosan térjen át minden vonalán a gőzerőre. Mindezek ellenére a vonal meghosszabbítása mégis bekövetkezik: 1903 szeptemberére elkészül a meghosszabbítás úgy, hogy a budapest-nyíregyházi vonal túloldalán indul a vasúti vágány s tart a közvágóhídig. A helyi sajtó 1903. október 3-i híradása szerint ....A dehreczeni helyi vasút vágóhídi vonalán a személyszállítás október 3-án megnyílt..." Aki viszont ekkor a Piac utcán felszállva a helyi vasútra a közvágóhídig akar eljutni, annak a dohánybeváltói végállomásnál le kell szállnia, át kell baktatnia a vasúti átjárón s ott, a dohánygyár előtt ismét felszállhat a helyi vasútra, amely elviszi a közvágóhídig. A fejlesztés céljait szolgálja a város által 1905-ben két darab 40 lóerős, „Stolz- rendszerű'' gőzmozdony beszerzése a győri vagongyártól. Ezek azonban túl súlyosaknak bizonyulnak, amiért nem is sokáig maradnak forgalomban. Ugyancsak ez év őszén megtartják a közigazgatási bejárást a nagyerdői fővonalból a Margit- fürdő telepére vezető szárnyvonal építéséről. Ugyanakkor sok panasz éri a megépült Hatvan utcai vonalat a sok baleset miatt, de amiatt is, hogy a vágány közönségesen a talajon lékszik. A korabeli helyi sajtó így tudósít erről: „...Egyszer a lóvasút téved le a vágányról, máskor az őrmasina csengője reped el. egyszer késik a vonat, másszor pihen; de soha nem siet /.../A minap is délelőtt II óra 40 perckor indult el a kivénhedt masina s a Simonyi úton már szörnyen megfontoltan haladt és bizony megtörtént, hogy a mozdonytól lemaradt mindhárom kocsi /.../ visszament tehát a mozdony a kocsikért és kölcsönkért láncokkal kötögették oda a kocsikat a mozdonyhoz...”'4 Emiatt a város kötelezi a társaságot arra, hogy a sínek közötti részt is lássa el kőburkolattal. A helyi vasúti társaság saját kezdeményezésre új kitérőket épít a Péterfia utcán és a Simonyi fasorban Nem mulaszthatjuk el, hogy a helyi vasút XIX. századvégi életének néhány mulatságosnak tűnő mozzanatáról ne szóljunk. Egyik ilyen * 19 „Debreczen” 1899. évf. 63. sz. (márc. 29.)
