A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 27. 2000 (Debrecen, 2000)

Tanulmányok - Antal Tamás: Debrecen szabad királyi város közgyűlése 1849-ben és 1861-ben

küldöttségét sem, s egyébként is csak a feltétlen alávetésről [unbedingte Unterwergfung] lett volna hajlandó tárgyalni)7 8.

A város fokozódó problémáját jelentette a menekültek befogadása is. A kormány székhelye áthelyezésének előkészítésére Ábrányi Emil kormánybiztos már Kossuthék megérkezte előtt Debrecenbe utazott, s Poroszlay polgármester is igyekezett elébe menni az Ábrányi által előrevetített 6-10 ezer menekült elhelyezésének, amely végül is a valóságban - noha számuk állandóan változott - 3-4 ezer főt jelentett. Ezt tetézte még az itt állomásozó ötezer fős nemzetőrség is. Nem csoda, hogy ilyen körülmények között a lakásbérek felszöktek, ezért a lakásbérek becslés útján történő megállapítására január 15-én a tanács képviselőket küldött ki.

A menekültekkel azonban veszélyes személyek érkezésére is számítani lehetett. Ezért Madarász lezáratta a városkapukat, azokon áthaladni csak útlevéllel lehetett, ez alól sem a helyi lakosok, sem az országgyűlési képviselők nem jelenthettek kivételt - az utóbbiak elsősorban azért nem, mert tartani kellett az esetleges szétszéledésüktől. Ábrányi Emil rendőri titkár rendelkezése szerint az úti levelek ellenőrzése teljes egészében a debreceni hatóságok feladata lett, az „országos rendőrséghez” csupán hitelességük és érvényességük kétsége esetén kellett azokat megküldeni. Bihar és Szabolcs vármegye határain kívülre utazni viszont kifejezetten csak a Rendőri Hivatal engedélyével lehetett. Az idevezényelt nemzetőrök pedig napi ellenőrzés alá kerültek (térparancsnokság), a hadügyminiszter február 2-án elrendelte, hogy tartózkodási engedéllyel lássa el magát mindegyikük és jelentkezzen 24 órán belül, különben rögtönítélő bíróság elé kerülnek. Egyébként minden, a kapukon belülre érkező idegen lakhelyét jegyzőkönyvbe iktatták. A város lezárását csak Szemere enyhítette május

n

s 8-an .

Az élelmezés feladatai is Debrecenre és a lakosságra hárultak. Január 16-án az összes lisztőrlő malmot állami célokra foglalták le, majd március 3-tól az 50 legjobb szárazmalom kifejezetten hadi termelésre állt át. A kormány február 6-án felmentette ugyan a lakosokat a hús- és kenyérszolgáltatás alól, de ebédet és főzeléket (!) továbbra is

7 HBML. IV. B. 1102/a. 2. k. üsz. 21., 14-21.p„ Varga Zoltán: A trónfosztás. In: A szabadságharc fővárosa Debrecen. 1849. január-május. Szerk.: Szabó István. Debrecen, 1998. 392-393.p.

8 Kiszely: i. m. 130.p„ Szabó: i. m. 28.p., HBML. IV. B. 1109/1. 1. doboz 24. Lvltr. külzet, 45/1849. RPK. OHB. rendelet.

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVII 143