A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 27. 2000 (Debrecen, 2000)

Tanulmányok - Bényei Miklós: Kossuth Lajos és Debrecen 1848-ban

124

A vers szerzője Komáromi Károly (7-1875), akinek a zsebkönyvben öt költeménye jelent meg. Életéről vajmi keveset tudunk: július elején a tépei nemzetőr század parancsnoka lett, később Nagyváradon törvényszéki ülnök és valószínű szülőhelyén, Derecskén halt

39

meg.

Bényei Miklós: Kossuth Lajos és Debrecen 1848-ban

A ponyvák hőse

A sajtószabadság megnyitotta az utat a polgári átalakulás eseményeit és eredményeit propagáló kiadványok, köztük az olcsó, zömmel vásárokon árusított ponyvafüzetek előtt is. A megnevezés ezúttal inkább az árusítás formájára és a füzetek alakjára vonatkozik. Kétségtelen, ezek esztétikai színvonala messze elmarad - néhány kivételtől eltekintve - az igazi irodalom szférájától, ám nagy mennyiségük, magas példányszámuk, azaz tömeges voltuk folytán talán még a viszonylag drága újságoknál is nagyobb szerepet játszottak a történések megismertetésében, népszerűsítésében, elsősorban a mezővárosi és falusi parasztság, továbbá a nagyobb városok plebejus és földművelő népessége körében. Már a forradalmi napokat követően, szinte azonnal részt vállaltak Kossuth Lajos kezdődő kultuszának terjesztésében, formálásában. A ponyvakiadások egyik központja éppen Debrecen volt, ahol főként Telegdi Kovács Lajos (1818-1873) könyvkereskedőjeleskedett e téren, támaszkodva a városi nyomda jelentékeny kapacitására. Ezért a cívisváros és Kossuth Lajos korabeli viszonyának alakulása szempontjából sem érdektelen ezek szemügyre vétele, ami Pogány Péter kitűnő forráspublikációja (Riadj magyar!) alapján meglehetős pontossággal megtehető.

Telegdi Kovács Lajos meglepően korán, már az első híreket követően közzétett egy kis füzetet, A magyarok új világa címmel. A március 15-e körüli változásokat verselte meg, felsorolta a minisztereket is. Kossuthnak a jobbágyfelszabadítás terén kifejtett munkásságát emelte ki, természetesen fiktív szavakat adva a szájába: „Felállt Kossuth Lajos, s szólott a királynak, / Hogy hű magyarjai tőle mit kívánnak; / Előadta, hogy a jobbágy mit szenvedett, /Se sok szenvedése mi okból eredett: / Mert földesurának sokat futott fáradt, / S maga munká- * 17

39 Vidéki tudósítások. = Alföldi Hírlap, 1848. júl. 12. [2].p.; Nagyvárad, 1875. szept.

17. [3.] p.; Szinnyei J. i.m. 6.köt. Bp., 1899. 823.has.;