A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 26. 1999 (Debrecen, 1999)
Tanulmányok - Antal Tamás: A debreceni közigazgatás átalakulásának néhány kérdése a Batthyány kormány időszakában
90 Antal Tamás: A debreceni közigazgatás és a népképviseleti... vonzataival. A külvárosiakon túl ugyanis másik két osztály is létezett: “először a kiváltságos polgárság, mely a város minden kiváltságát bírta, de nem minden terheit hordozta kizárólag; másodszor a nem kiváltságos városi lakosság, mely a város minden terheiben, de nem minden javadalmaiban részesült, sőt mondhatni, az utóbbiakból egészen kizárva volt."62 Az egyenlő jogok és egyenlő “érzület” megteremtésének eszméje jegyében elsőször a külvárosi telkek birtokosai tulajdoni viszonyainak rendezését kellett végrehajtani, ezért akként határoztak, hogy a tulajdonjog megváltható “oly formán, hogy telkeik négyszögöléért 2 pengő forintot, mint az utolsó osztály, a városi telkek váltság dijját tartoznak a tulajdonos város pénztárába befizetni”, minthogy a belvárosi és általában a városi telkek tulajdonjogának megszerzése Debrecenben a 2 pFt-os váltságdíj megfizetéséhez kötődött, ebből a külvárosiak sem kaptak engedményt, de a megváltás lehetőségét legalább igen. A külvárosi telkekhez a belvárosiakra vonatkozó szabályok szerint tartozott továbbá 8 négyszögöl telek után 300 négyszögöl külső illetmény (telek), amely a gyakorlatban szepesi pusztai földet jelentett a macsi pusztáig terjedően. Azok, akik vidékről szándékoztak volna beköltözni a Városba, vagy itt telket venni, további 10 ezüstforintnyi beírási díjat voltak kötelesek leróni, amennyiben ténylegesen letelepülni kívántak.63 Ami a polgári javadalmakat és haszonvételeket illeti (melyekben ezután is csak a városi polgárjoggal rendelkezők részesedhettek), a javadalmakban (failletőség, kaszálóföld-illetőség, legeltetési jog, bormérési javadalom) való részesedés a közterhek viselésének arányában történt, egyébként a “polgári javadalmak tulajdonképpen az öszves városi közönség sajátjai” voltak. A failletőség tekintetében alakult ki leginkább vita. Korábban a Város részint királyi adományként nyert, részint vásárolt erdőiből minden okleveles polgár hadi adójának arányában juthatott meghatározott famennyiséghez oly módon, hogy csupán a vágatási díjat kellett megfizetnie, ölenként 1 pFt-ot. Akinek a hadi adója 5 Forint alatt maradt, javadalomként semmi fát sem kaphatott, akinek elérte az 5 Ft-ot, az 1 öl színfát és 2 öl gallyat vihetett el, majd a magasabb adójúak arányosan többet 8 öl színfáig és 16 öl gallyig - ennél több senkinek 62 HBML. IV. B. 1102/a. 1. k. üsz. 1226., 443.1. 63 HBML. IV. B. 1102/a. 1. k. üsz. 1226., 443-444.1.
