A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 26. 1999 (Debrecen, 1999)

Tanulmányok - Antal Tamás: A debreceni közigazgatás átalakulásának néhány kérdése a Batthyány kormány időszakában

A képviselőválasztás napjául június 14-ét jelölték ki. A Várost az 1848:V. te. 6.§-a szerint 3 kerületre osztották, mivel ennyi képviselőt küldhetett a „parlamentbe”. A beosztás a már szokott módon történt: Péterfia u. és Csapó u. képezték az első, Czegléd u. és Varga u. a második, Piacz u. és Hatvan u. a harmadik választókerületet. Ezután központi választmányt jelöltek ki, amely mindhárom kerületbe 3-3 tagból álló küldöttséget rendelt (ez a választmány gyakorlatilag megegyezett a tisztújítás hasonló szervével, az elnöke szintén Karap Sándor lett, tagok voltak még: Pánczél István, Nagy Mihály, Csóka Sámuel, Nánási Benjámin, Kálmánczei Gábor, Dettrich Miklós és 4 jegyző). A szavazókat ismét összeírták június 2-i határidővel. A választások jelölő bizottságok nélkül zajlottak, ajelöltek személyére a szavazás napján bárki javaslatot tehetett, az ajánlásokat az adott kerület választási elnöke vette fel a jegyző jelenlétében. Több jelölt esetén legalább tíz választó kérésére ezután lehetett voksolni többségi elven, titkos szavazással. Mindenki csak a saját kerületében élhetett ezen jogával. Az első két kerületben szavazás nélkül, egyhangúlag választották meg Tar Károlyi és Farkas Károlyt. A harmadik kerület eredetileg Deák Ferencet kandidálta volna, de mivel ő visszalépett és három jelölt is mutatkozott, így utólag itt valóban meg kellett tartani a szavazást, mely eredményeként Komlóssy Imrét tették meg képviselőül. Az országgyűlési képviselőválasztást - valószínűleg a nyári szántóföldi munkálatok és az esetleges választói értetlenség miatt - jóval kisebb érdeklődés kísérte, mint a tisztújítást, noha ezúttal valamivel több, összesen 2323 polgár rendelkezett az 1848:V. te. szerint szavazati joggal, de csak 1434-en éltek vele (61,7%).33

Ezen fejezet lezárásaként Deák Ferenc leveléből idézünk, amelyben megköszönte a Város bizalmát, egyszersmind máig ható gondolatokat formált az országgyűlési képviselők küldetésének céljáról:

„... Mennyivel élénkebb örömet gerjesztett bennem a magyar alföld ősi, tősgyökeres fővárosának, a romlatlan magyar nemzetiségű tűzhelynek, Debrecennek azon kitüntető s megtisztelő figyelme, miszerint engemet országgyűlési képviselőjévé választván, a bizodalomnak azon legbecsesebb nemével ajándékozott meg, mely szabad alkotmányos országban minden alkotmányosan érző polgárra nézve a legHajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVI 77

33 HBML. IV. B. 1102/a. 1. k. üsz. 4L, 44., 5., 53-56., 59-60., 23-24., Balogh: A forradalom... i.m. 481.