A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 26. 1999 (Debrecen, 1999)
Tanulmányok - Antal Tamás: A debreceni közigazgatás átalakulásának néhány kérdése a Batthyány kormány időszakában
közbeni rendre a nemzetőrség addig beszervezett tagjai ügyeltek a városi kapitány ideiglenes felügyelete alatt. Végezetül a megválasztot'У'Х tak neveit az utcán kikiáltották. " In praxi a választások a következő napokban is hasonló módon zajlottak, mivel az első napon csak a polgármestert, a főbírót, és a városi kapitányt választották meg. A legnagyobb érdeklődés a polgármester-választást kísérte, mivel ott a részvétel 80,8%-os volt (1546 szavazópolgár).23 24 A népképviseleti közgyűlés tagjait - a törvénycikknek megfelelően - kijelölés nélkül, május 27-én választották a fentiekkel egyező feltételek alapján. A szavazás módja is hasonlóan alakult azzal a különbséggel, hogy a képviselőkre titkosan kellett leadni a voksokat (1848:ХХШ. te.18-24. §§). A Város lakosságának megfelelően nagy számban, 180 főben állapították meg a közgyűlés képviselőhelyeinek számát, azaz utcánként 30-30 fővel számoltak (a nagy városokban minimum 157 tagból állt a közgyűlés [21. §]) - így a szavazólapra harminc személy nevét kellett felírni. Az - egyébként zöld színű - szavazóív két részből állt: a felső egyharmadában szavazási útmutató volt olvasható Karap Sándor nevével védve, a másik részén két oszlopban kínálkozott a 30, sorszámmal ellátott, kipontozott rovat. Bár a kerületek tehát többmandátumosak lettek, a választási rendszer mégsem tartozott a klasszikusan alternatív rendszerek közé, mivel a felvezetett sorrendnek nem volt jelentősége, nem jelentett prioritást. A választott személyeknél nem volt követelmény, hogy ugyanazon utcának a „jelöltjei” legyenek, mint ahol rájuk szavaztak. Végül minden utcában az ott 30 legtöbb szavazatot kapott személy nyert mandátumot (arra vonatkozóan, hogy a választók jelölés nélkül miből tudhatták - vagy csupán gondolták [?] -, hogy a szavazólapokra felírtak vajon elvállalják-e esetleges győzelmük esetén a megbízatást, azt feltételezzük, hogy mindenki elsődlegesen a saját tizedében lakó jelöltek közül választott, s mivel egy tizedben körülbelül 130 választható és választásra jogosult élt, így feltehető, hogy a szavazók ismerték egymás esetleges ambícióit - az viszont bizonyosnak látszik, hogy [ellentétben a tisztviselők megválasztásával] valóban nem rendelkeztek listával a potenciális jelöltekről, mivel ugyanannak a személynek a neve több 72 Antal Tamás: A debreceni közigazgatás és a népképviseleti... 23 HBML. IV. A. 1011/a. 118.k. üsz. 1068., 447-450. 24 Balogh: A forradalom... i. m. 480. Balogh István 1492 szavazóról tud.
