A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 26. 1999 (Debrecen, 1999)
Tanulmányok - Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék büntető ítéletei a fellebbviteli bíróságok előtt 1757-1850
52 volt, hogy a büntetés hátralévő részének elengedésére nem méltó, így erre nem is került sor. 23 Rácz Mária 20 éves dorogi hajadon 1822 januárjában egy tanyán éjszaka megszült csecsemője száját beszorította és a testét szalmába takarta. A megfulladt gyermeket reggel egy üres gödörbe lökte, pernyét és ganét hányt rá. A törvényszék szerint az anya gyermekét „ir- tóztató kegyetlenséggel ölte meg", ezért ítélte halálra. Ezt az ítéletet a Királyi Tábla helybehagyta, a Hétszemélyes Tábla azonban a büntetést 3 évi vasban, közönséges munkában, heti két napon kenyéren és vízen böjtöléssel és félévenként 25 korbács csapás elszenvedésével járó börtönbüntetésre enyhítette.24 Török Ilona 19 éves vámospércsi lány házasságon kívül teherbe esett és 1824 augusztus 15-én világra jött „kisdedét” - beismerése szerint - megfojtotta. A törvényszék 1825 március 7-én hóhér pallosára ítélte. A Királyi Tábla az ítéletet 1827 december 18-án helybenhagyta, a vádlott védőjének fellebbezése folytán a Hétszemélyes Tábla 1827 december 19-én a halálbüntetést 2 évi vasban, hetente 2 napon kenyéren és vízen böjtöléssel letöltendő börtönre, félévenként 15 korbácscsapásra enyhítette.25 Nemes Nagy József 30 éves nánási lakost a felesége meggyilkolása miatt a törvényszék 1835. szeptember 22-én hóhér pallosára ítélte. Ennek indokolásában elsősorban azt szögezte le, hogy a vádlott állhatatosan tagadta, miszerint erőszak által kimúlt felesége halálának az okozója ő volt, olyan tanúk pedig, akik a tett elkövetését szemmel látták volna, nincsenek. „Mindazonáltal a következők jöttek világosságra ” s ezeket tíz pontban igen részletesen felsorolta. Rövidre fogott lényegük a következők voltak: Felesége mértéktelen italozása miatt házsártos életet élt. Leány gyermeke látta, hogy a tett elkövetése előtt a bundája alatt a vízhordó kötelet rejtegette. Este a legnagyobb lányát és iskolás fiát egy icce borért a nagyapjukhoz küldte, amikor hazaértek, anyjukat már nem találták otthon, apjuk azt mondta, nem tudja hová ment, a hozott borból pedig nem ivott. A vádlott elismerte, hogy feleségét úgy tarkón vágta, hogy a padkáról leesett, utána néhányszor megrugdosta, de több erőszakot nem tett. Amikor gyermekeit borért küldte, a felesége homNagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék bűntető ítéletei... 23 Uo B. ügyek. 1812.Fasc.NNN.No.6. 24 Uo. 1822.Fasc.ZZZ.No.29. 25 Uo 1825. Fasc.4.A.No. 17.
