A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 26. 1999 (Debrecen, 1999)
Tanulmányok - Ölveti Gábor: A XVII. század végi kuruc felkelés és Debrecen
29 megkötött nymwegeni békével eredményesen zárta le. A békeszerződés egyet jelentett - legalábbis időlegesen - a felkelőkkel kötött varsói egyezmény mellőzésével. Különben is Lengyelországban, ahonnan korábban a francia diplomácia hatékonyan támogatta a felkelőket, az osztrák párt erősödött meg, amely mindent elkövetett azért, hogy a francia segélypénz ne juthasson Magyarországra. Ugyanakkor javában folyt az 1677 márciusában kirobbant törökorosz háború, amely lekötötte a szultán katonai erejét. Az erdélyi fejedelem számára kedvezőtlenül alakult nemzetközi helyzet következménye az volt, hogy 1679 közepére Bécsben a magyarországi felkelést lezáró békekötés tárgyalásai eredménytelenül záródtak. A január óta több hónapon át Erdélyben tartózkodó Thököly a fejedelmi udvar tagjaival, különösen Teleki Mihállyal épített ki jó kapcsolatot. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy június végén a bujdosók krasznai gyűlésén hozott döntés szerint Apafi Thökölyt nevezte ki a beteges Teleki helyettesévé. Az erdélyi főurak reménykedtek abban, hogy Thököly segítségével meg tudják őrizni korábbi befolyásukat a bujdosók között. A krasznai gyűlés határozata egyértelmű volt az azzal elégedetlen Wesselényi Pál személyének mellőzésével. A „választott generális” eléggé meggondolatlanul saját katonáival margitai táborából Zsibóra szöktette magát. Az engedély nélkül távozó Wesselényi ezzel megszegte a fejedelem iránti hűségnyilatkozatát és szakadást idézett elő a bujdosók táborában. Amikor az Erdélyből kiinduló Thököly csatlakozásra szólította fel Wesselényit és az őt támogató mezei hadat, a parancsnak nem engedelmeskedtek, amit a fejedelem ismét hitszegés- nek minősített. Thököly szeptember 4-én elfogatta ugyan, ám az engedetlen főúmak sikerült a szökés, és a hegyekbe menekült. Wesselényi végül is felismerve reménytelen helyzetét, nem a fejedelemnek, hanem az új főgenerálisnak hódolt be, aki védelmébe vette a meghunyászkodó főtisztet. Ezzel magyarázható, hogy a Szikszó környékén, október végén, november elején katonai sikereket elérő Thököly a fejedelem hívó parancsa ellenére húzta, halasztotta Wesselényi bemenetelét Erdélybe, azaz szándékosan késleltette a felelősségre vonását.15 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVI 15 EOE Bp„ 1893. XVI. k. 111-114.; u. о. XVII. k. 3-8. ; Angyal D.: Thököly Imre I. k., 209.; TL 71., 72-74,, 79-80., 193-194._____________________________________
