A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 26. 1999 (Debrecen, 1999)

Tanulmányok - Szendiné Orvos Erzsébet: Magyarország, államiság, millennium

és művészi kivitelezése. Német rokona magyar ősének származási adataiért forduljon Daróczy Zoltán úrhoz. ■ -aki nemess égi ügyekben szakértő és készséggel áll rendelkezésre. Mindennemű családtörténeti kutatást vállalok... ”.9 A Pesti Hírlap így állt a kérdéshez: „A lovaknak és a kutyáknak a származására is sokat ad a világ. Természetes tehát, ha az emberek származásával is törődnek...S mivel Magyarországon a származáson kívül a rang, cím s mindenféle királyi kitüntetés is nemcsak társadalmi, hanem határozottan anyagi előnyökkel is jár, az is természetes dolog, hogy mindenféle felekezet rugaszkodik a kitüntetések után.. ”10

A nemesség-igazolások joga a Belügyminisztériumé volt 1867 után. (Korábban az elbírálás és döntés joga a megyék kezében volt, s döntésükön a királyi rezolúció csak a legritkább esetben változtathatott. A nemesi bizonyságlevelet a megye adta ki, és a Helytartótanács bírálta felül. A Belügyminisztérium minden esetben kikérte az Országos Levéltár szakvéleményét, és ha sem alaki, sem tárgyi okból nem mondott ellent, kiadta az igazolási bizonyítványt. Az irodák feladata az volt, hogy ügy szereljék fel a kérelmet, hogy az megfeleljen a Levéltárnak. A Reszeghy-hagyatékban találtam egy bejelentő ívet, mely a következő adatokat kérte: a család neve, vallása, eredete, a címeres levél kelte, hol van az eredeti (az oklevelet kéri eredetben, vagy másolatban megküldeni), ki volt a család első ismert őse, mely birtoka nyert a család királyi vagy nádori adományokat, a család nemessége mely vármegyében, és mikor hirdetett ki, és mely vármegyétől nyert a család nemesi bizonyságlevelet, a családi címer leírása, a jelenleg élő nemzedék adatai stb. Az adatok kitöltése nem is volt olyan egyszerű, így nem véletlen, hogy a nemesi irodák felvirágoztak. A sok utánajárásnak meg is kérték az árát, pl. a korábban említett iroda vezetője így válaszolt a financiális kérdésre: „Az a munkától függ. Volt sok olyan esetem, amikor különböző országokba kellett utaznom a bizonyítások beszerzése végett. Az egyszerű ügyeket 50 pengőért is elintéztem, de voltak sokezer pengős esetek is. Ezt a munkát azonban sokan nem tudták megfizetni. A korábban említett Haty Sándor pl. így írt: „A mai viszonyok között a leszármazás anyakönyvi és egyéb bizonyítása oly horribilis nehézségbe , és főleg költségbe ütközne és kerülne, hogy azt

236 Szendiné Orvos Erzsébet: Magyarság, államiság, millennium

9HBML. IV.B. 411/d. 4.39/13.

10 HBML. IV.B. 411/d. 4. 25.