A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 26. 1999 (Debrecen, 1999)

Tanulmányok - Ölveti Gábor: A XVII. század végi kuruc felkelés és Debrecen

22 szágra indításánál miért részesítette előnyben az alig húszéves ma­gyarországi főurat a már 1674 óta a bujdosók élén álló, egyébként jóval idősebb Wesselényivel szemben. A fejedelem Telekinek írt leve­lében a következő magyarázatot adja: Thökölyt küldi ki, „... mivel Wesselényi Pál kötelessége ellen a dolgokat a maga privátumáért vesztegeti.”9 1677-ben a döntést az is jelentősen befolyásolta, hogy a generális a fejedelmi hatalom ellen lázadó Béldi Pál veje volt, bár ő maga az összeesküvésben tevőlegesen nem vett részt. Thököly december 3-án és 4-én, mielőtt Wesselényiék után in­dult volna Debrecenben szállt meg. „A kapitányok alkalmatosságával ezer embernél több takarodván be Debrecenbe.” Innen aztán Böször­mény alá vonultak, de a német helyőrséggel ellátott és árokkal körül­vett várost nem tudták bevenni. „Értvén pedig bizonyosan azt is, hogy Kopp táborostúl általjött az Tiszán, és tegnap Eszlár nevű faluba szál­lott, félvén non putaremtül is, és az hajdúknak is hamisságokat experiálván, Isten kegyelmébül rendelt seregekkel, gyalogokkal, és három taraczkkal is Böszörménynek ostromnak nekimentünk; de rendetlenül, és az árkok be nem töltésével menvén véghez az ostrom, re infecta, és soknak elesésével, egy franczia tisztnek elfogásával térénk meg táborhelyünkre.” A hajdúváros két szempontból is említést érdemel. A század elején letelepített hajdúk a magyar király hűségére esküdtek fel és a kassai főkapitány vezénylete alatt katonai szolgálatot teljesítettek. Böszörmény nem volt végvár, de a királyi Magyarország keleti védvonalának részét képezte. A bujdosók stratégiájának lényege az volt, hogy először a közeli német helyőrségeket kell elfoglalni és majd csak utána lehet Kassa irányába nyomulni. Ésszerű volt ez a meggondolás, hiszen a hátbatámadást, vagy a kétfrontos harcot egyik stratéga sem vállalhatta fel. A hajdúváros említése azért is fontos, mert Debrecen állandóan ki volt téve a böszörményi katonák fosztogatásá­nak. A nótárius a jegyzőkönyvben egy ilyen esetről számol be: „Az Böszörmény szomszédok az nagy Erdőre ütvén feles szekerekkel az tilalmas Erdőt el dúltak pradaltak, az nemet Prasidiumot mellejek veven nagy hatalommal.” Cobb kassai főkapitány közeledése miatt Thökölyék ismét Deb­recenbe vonultak azzal a szándékkal, hogy a fejedelem újabb utasítá­sáig a várost nem hagyják el. A debreceni tanácskozáson Thököly Olveti Gábor: A XVII. század végi kuruc felkelés és Debrecen 9 TMÁO Pest, 1871. V. k. 447.

Next

/
Thumbnails
Contents