A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 26. 1999 (Debrecen, 1999)
Tanulmányok - Bényei Miklós: Gáspár Imre debreceni újságíró kiadatlan levelei Kossuth Lajoshoz
Hajdü-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVI 193 egy hosszabb, húsz strófás (160 soros) poémával köszöntötte a távoli ünnepeltet, ismételten hitet téve a kossuthi függetlenségi gondolat mellett. Cikkével összhangban a költeményt is azzal kezdte, hogy a Lajos nap minden magyar - pór és űr - közös ünnepe, s rokonszenv- vel figyeli ezt az ünneplést a külföld is. Az 1848-as vívmányok közül kiemelte a jobbágyfelszabadítást és a parlamenti felelős kormányzást, felidézte a szabadságharc dicső csatáit, Kossuth szerepét, aztán emig- rációs küzdelmeit verselte meg és önként vállalt száműzetését, turini magányát, magas életkorát. „Szent életkor! Mert század illik ahhoz, / Ki megteremte maga századot!” Az új nemzedék sem felejtette el, hozzá emeli szemét, a nép ma is őt tekinti igazi vezérnek, tőle vár áldást küzdelmeire, reményeire. Az utolsó sorok azt is kifejezik, hogy a cikkben még csak felvillantott tétova óhaj - esetleg visszajöhet valaha - itt már nincs jelen, a volt kormányzó, a nemzeti harc egykori vezére már mitikus, csaknem elérhetetlen magasságokban jelenik meg.70 A hazavárás hajdani álma azonban nem foszlott szét teljesen. Elég volt egy pesti újság anekdota-ízü közleménye Kossuth egyik megnyilatkozásáról, hogy Gáspár Imre ismét bizakodva elmélkedjen a hazatérés esélyeiről és következményeiről. Az sem zavarta, hogy az agg Kossuth állítólag a háborút, az ország elleni orosz támadás esetét jelölte meg feltételként; úgy vélekedett, hogy ha Kossuth viszi a zászlót, az ő „apostoli alakja” áll a nemzet élén, a muszka hadat is képesek leszünk visszaverni. Dédelgetett ideájának is hangot adott: „...az ő érkezését nyomban követné a magyar nemzet függetlenségének és önállóságának feltámadása is. [...] Kossuth győzelemre segítené a hazát, a monarchiát, hanem győzelmének ára lenne: az az égi eszme, amelynek ő legnagyobb földi képviselője - a mi függetlenségünk és önállóságunk! Az ő lehelete megszentelné e haza levegőjét; az ő szemének villámlása megszüntetné az ál-szabadság, az erkölcstelenség és az önérdek uralmát; az ő szavának menydörgése, amelyet nem gyöngített meg a kor és nem kiáltott túl az idő óriás folyamának harsogása, felköltené köztünk tetszhalott álmából az önfeláldozó honszerelmet, és a hajdan oly éber lelkiismeretet. Nem csak a fegyverek, de az erkölcsök győzedelme is követné jártában-keltében és a Kossuth Lajos hazaérkezése nemcsak a független és önálló Magyarországot támasztaná fel halottaiból, de átteremtené, újra szülné a nemzetet, hogy a nagy átalakuláshoz méltó lenne.” S bár egy pillanatra felvetődött benne a 70 Gáspár Imre: Kossuth Lajoshoz. = Debreczen, 1887. aug. 24. 1.
