A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 26. 1999 (Debrecen, 1999)

Tanulmányok - Bényei Miklós: Gáspár Imre debreceni újságíró kiadatlan levelei Kossuth Lajoshoz

vád-per,4 amelynek kapcsán a volt kormányzó és a hazai függetlenségiek némely csoportja, így a debreceniek között is az ellentét meglehetősen kiéleződött. Ugyanakkor a kormányon lévő Szabadelvű Párt helyi reprezentánsai felismerték, hogy a politikus hazajövetele már nem fenyegető veszély és az ellenzék sem igazán követi őt, ám a közvélemény, az emberek érzelmi kötődése Kossuthhoz és a szabadságharc emlékéhez politikai szempontból jól kiaknázható esélyt kínál tömegbázisának kiszélesítésére, népszerűségének megszilárdítására. Jellemző tény, hogy Kossuth Lajos 1883. május 15- ei válaszlevelét, amelyet a nyolcvanadik születésnapja alkalmából küldött közgyűlési üdvözlő táviratra intézett a polgármesterhez, a törvényhatósági bizottság július 12-ei döntése nyomán több ezer példányban kinyomatták és kiosztották a családoknak.5 Az évtized derekára a Kossuth-kultusz mindinkább kiüresedett, talmivá vált, a „nagy hazánkfia” epitheton ornanssal emlegetett államférfi alakja a sajtó hasábjain, a szóbeli propagandában és a szépirodalomban lassan- lassan élő szoborrá merevedett.6

Irinyi Károly mutatott rá a nemrég közreadott várostörténeti szintézis vonatkozó fejezetében, hogy a nyolcvanas évek első felében a Debreceni Függetlenségi Párt politikailag elbizonytalanodott. A korábbi átütő választási siker (1878-ban mindhárom debreceni kerületben e párt jelöltjei győztek) nem ismétlődött, 1881-ben és 1883-ban csak egy mandátumot tudott szerezni s pozíciókat vesztett Hajdú és Bihar megyékben is. „A helyi ellenzéket [...] egyfajta apátia, csügge- dés szállta meg. A politikai kishitűség összefüggött a kormánypárt helyi dominanciájával, de a politikától, a közösügyektől való visszavonulást, a fagypontig alászállt érdeklődést az ellenzéki politikai renegátok egyre növekvő csapata is elősegítette.”7 Csak némileg ellen4 Tiszaeszláron 1882. ápr. 4-én eltűnt egy cselédlány; a helybeli zsidókat rituális gyilkossággal vádolták. Az 1883. jún. 19,-aug. 3. között Nyíregyházán lefolytatott perben a törvényszék felmentette a vádlottakat. Az ügy csaknem két esztendeig foglalkoztatta a politikai közvéleményt, mintegy erőpróbája volt a liberális és az antiszemita körök küzdelmének. Kossuth állásfoglalásáról: Szekfü Gy. i.m. 413., Pajkossy Gábor: Bevezetés. = Kossuth Lajos. (Magyar szabadelvűek.) Bp., 1998. 19.

5 HBML IV.B. 1403/a. 1 l.k. 107.sz.; Debreczeni Ellenőr, 1883. aug. 16. 3.

6 Utal minderre Irinyi Károly: A politikai közgondolkodás és a mentalitás Debrecenben (1867-1918). = Debrecen története 3. 1849-1919. Debrecen, 1997. 333. és 325. - epitheton ornans = díszítő jelző, állandó kísérő jelző

7 Irinyi K. i.m. 319-320. (az idézet: 32.; az 1878-as választásokról: 315.

___________

180 Bényei Miklós: Gáspár Imre debreceni újságíró kiadatlan levelei...