A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 26. 1999 (Debrecen, 1999)
Tanulmányok - Ölveti Gábor: A XVII. század végi kuruc felkelés és Debrecen
menekült magyarság iránt táplált szimpátiája és a mindennapok elviselhetetlen valósága között. A rádöbbenés először 1675 végén következett be, amikor a bécsi haditanács parancsára Strassoldó öt-hatezres serege megszállta és kifosztotta a várost. Nem az idegen hadsereg „élődése” okozott meglepetést, hanem az a tény, hogy Debrecen urai, az erdélyiek és a törökök nem védték meg a várost. A törökök vélhetően az 1664. évi vasvári török-német békeszerződés miatt nem vállalták a fegyveres konfliktust, az erdélyiek pedig a Porta engedélye nélkül semmibe sem mertek belekezdeni, leszámítva a szokásos látszatintézkedéseket, a császári udvarba elküldött tiltakozó leveleket. A továbbiakban ez az esemény érthetően megváltoztatta a debreceniek bujdosók irányába tanúsított korábban kedvező magatartását. Az 1678-tól kibontakozó Habsburg-ellenes fegyveres harc központi kérdése mindvégig az volt, hogy melyik nagyhatalom áll a felkelők mellé, mert végső soron ez határozta meg a küzdelem kimenetelét. A felkeléshez a gyújtó szikrát a török lengyelországi hadjáratának befejezésekor XIV. Lajos francia király fegyveres támogatása adta meg. Apafi Mihály erdélyi fejedelem a hódoltságban szerveződő bujdosók katonai erejét kialakulásától kezdve igyekezett kézben tartani, azonban a Porta tiltó rendelkezése miatt a fegyveres harcot nem merte megindítani. A török szultán 1672-1676 között Lengyelország ellen folytatott háborút, ezért ragaszkodott a vasvári német-török békeszerződés megtartásához. A Porta természetesen nem adta fel a magyarországi expanziós tervét, ezért nézte elnézően az erdélyi fejedelem befolyását a bujdosók körében. Apafi a menekültek összefogásától és vezetésétől Erdély kül- és belpolitikai erejének növekedését, végső soron a fejedelemség régi tekintélyének a visszaállítását szerette volna elérni. Hatalmi törekvéseit alátámasztja az 1675. április 28-án a francia rezidenssel aláírt fogarasi szerződés is, amely biztosítja Magyarországon a szabad királyválasztást,2 utalva ezzel a fejedelem által remélt célra. 1673-tól I. Lipót Habsburg-uralkodó katonai erejét az előző évben kitört francia-holland háború teljesen lefoglalta. A magyarországi menekültek katonai sikereihez már önmagában a németek nyugat-európai lekötöttsége kedvező helyzetet teremtett, de jelentős válHajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVI _____________________________yj 2 Erdélyi országgyűlési emlékek. Szerk., Szilágyi Sándor. Bp., 1893. XVI. k. 124. /továbbiakban 1. EOE./
