A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 26. 1999 (Debrecen, 1999)
Tanulmányok - Gazdag István: 150 éve történt
Ill minden éjjel? Határokat szabunk magunknak az időben: ekkor és ekkor már otthon leszünk. Egy hó múlva, vagy tán egy negyedév múlva? De fél éve múlva bizonyosan, s várjuk, óhajtjuk a fél év elmúlását, számlálunk egyik napot a másik után. Mi sokszor fogjuk még Pestet látni álmainkban, de azért nem leend szívünkben kétségnek helye, ha élő szemeink még egy: ideig nem találnak reá.” (1849. március) Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVI A SZENVEDÉST ENYHÍTETTÉK, A SEBEKET BEKÖTÖZTÉK Egy-egy győztes csata után az országgyűlési szónokok, az újságok és a hivatalos hadi jelentések kiemelték „zseniális hadvezért, katonái élén harcoló tisztet és az ütközetet megnyerő katonát - egyszóval a férfit. A háború azonban a nőket is szólította: a gyermekét nevelő anyát, a testvért és a kedvest. Egyedül kellett ellátni a családot, nevelni a gyerekeket, ápolni az öregeket, megőrizni a férfit hazaváró otthont és a kórházban ápolni a sebesülteket. A szabadságharc története ezért a nőkről is szól. Kossuth Lajos sokat foglalkozott a sereg egészségügyi ellátásával, a debreceni dohánygyárat az ő személyes utasítására alakították át tábori kórházzá. Azt azonban kevesen tudják, hogy testvére, Zsuzsanna a tábori kórházak főápolónője volt, aki 1849. május 7-én szólította fel a nőket a kórházi munkára „Felhívlak titeket, hogy a szabadság bajnokai szenvedését megszeliditsük. Ne várjatok a hivatalos megbízások vagy az illető szabályok kihirdetésére. Csak egy veszély létezik: a haza veszte, csak egy akarat lelkesíti seregeinket: a haza megszabadítása. Bennünket is csak egy akarat éltet: a szenvedőket felkeresni és rajtok segíteni... Minden nő, kinek erre ereje van, keresse fel a vidéken lévő koródákat. Ha ezek elhanyagolt állapotban; vagy minden kényelmi szükségletek nélkül lennének, hívja fel a legközelebbi polgári hatóságot, hol vagy kormánybiztos, vagy megyei, vagy városi törvényszék működik, hogy a kóroda hiányán segíttessék. Városok s kerületenként egyesüljetek, osszátok fel a munka napjait, s azoknak álmai felett is őrködjetek, kik a hazáért szenvednek...” (1849. május 7.)
