A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 25. 1998 (Debrecen, 1998)

Tanulmányok - Tóth Ágnes: A kaszinó szerepe a reformkori Debrecen életében

kényszerül, arra való a kézi lámpa. Most, hogy megnyílt a kaszinó és a tagok esténként sötétben kénytelenek haza menni a gidres- gödrös, sokszor sáros utcákon, egészen másként ítélik meg ezt a kérdést.A gyűjtés eredményeként 54 lámpát állítottak fel, amelynek működési költségeit, évi 640 pengőforintot, a kaszinó állta. 1843 .január 2-án vetődik fel a szándék a város elöljáróiban, hogy átveszik a lámpák üzemeltetését az egyesülettől. így azok 1844-től a város tulajdonába kerültek át.

1839-ben indítványozták a városon kívül lévő ívókutak megtisztítását és „evőeszközökkel” való ellátását. Elindítanak egy aláírási akciót szivárványkút létesítésére „mely szivárványkut a Várad utczai ivókutnál 12 csőre mintegy 2000 váltóforintba kerülne.”27 28 Ebben az időben, Debrecenben csak ásott kutak működtek. Ezek vize egészségtelen, gyakran zavaros és ihatatlan volt, mivel a talajba beszivárgó bomló anyagok fertőzték azt.

A kaszinók közgyűlése előtt többször is szóba került egy állandó színház létesítésének a fontossága. A városban а ХУШ. század végétől működik állandó színtársulat, akik télen a Fehérló Fogadó nagytermében, nyáron pedig a mellette álló Varga színben léptek fel. 1835-ben egy színházbarát szenátor, Nánássy Gábor alakított át a saját udvarán egy magtárat előadások tartására alkalmas színházzá. Ennek törzsközönségét elsősorban a kaszinó tagjai adták. Voltak olyan elképzelések, melyek szerint a színház és az állandó kaszinói székház építését együttesen kellene megvalósítani. Mindezek a vizsgált korszakban csak elképzelések, tervek maradtak, mert a színház megépítésére csak 1865-ben került sor.

1841-ben a Polgári Kaszinó 200 pengőforintot helyez letétbe „mely summa elegendő biztosítás mellett tömeges kamatra kiadatván az Egyesület Pénztárnoka által, külön számadás mellett „Koldus Pénztár” név alatt oly módon kezeltessék, hogy annak évenkénti kamatai is tőkévé válván, mind addig így szaporítasson valameddig akár ezen egyesület által készítendő, akár a helybeli tekintetes Elöljáróság által felállítandó Közintézetnél fogva az utcánkénti koldulás el nem töröltetik.” A későbbi években is jelentős összegekkel támogatták a Kolduspénztárt, elsősorban a bálok bevételéből. 1845-ben azonban úgy

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXV______________________ 93

27 HBML. X. 1. 1. 1839. december 22

28 HBML. X. 2. 1. 1841. március 13