A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 25. 1998 (Debrecen, 1998)
Tanulmányok - Mónus Imre: A hajdúböszörményi cigányság története
gármesternek írt levelében továbbra is faanyagot és töreket kért a házépítéshez, mert a cigányok vállalták a vályogvetést. A főorvos a vizsgálat alkalmával megállapította, hogy nagy mennyiségben jelen van a fejtetű és ruhatetü egyaránt. Már pedig a ruhatetü a fejlesztője és terjesztője a kiütéses tífusznak - írta levelében a megbízott városi főorvos. A megelőzés érdekében fürdő létesítését is javasolta a jelentés, mert a lakóknak víz sem állt rendelkezésükre a napi tisztálkodáshoz és mosáshoz, ugyanis kút nem volt a Szekeres utcai cigánytelepen. A város képviselőtestülete a fürdőépítés tervét elvetette, hogy a cigánytelep környéke földbirtokrendezés után házhelynek lesz kiosztva, s így indokolatlannak tartja egy bizonytalan időre nagyobb befektetést igénylő épületet készíteni, amire nincs is előirányzat a város költségvetésében. A testület a főorvosi jelentésnek azon javaslatát elfogadta, hogy két cigánybíró a cigánytelep tisztaságáért havi 5-5 aranykoronát kapjon, de a határozat arról nem ír, hogy kutat is ástak volna a telepen.24 Rostás György és Nagy József volt a cigánybíró, de megbízatásuk sok nehézséggel járt, mert ha megkövetelték a rendet, a cigányoknak nem tetszett és évente több alkalommal feljelentették őket a városházán. Nem fogadhatták be a vándorló cigányokat sem, távoltartásuk is a cigánybírók feladata volt. A magyarokat is felelősségre vonták, ha a cigánytelepen laktak. Volt akit a hajléktalanság kényszerített a cigánytelepre. A cigánybíró jegyzőkönyv útján köteles volt jelenteni az ott tartózkodást. Ők csak átmenetileg tekinthették szállásnak a cigánytelepet. Volt aki élettársként költözött oda, hogy majd hamarosan házasságot köt az ott élő cigány férfivel.25 Hajdúböszörmény város előj árósága a magyarok lezüllését látta a cigányok közé költözésben, s ezt nem akarta megengedni, a cigányságot akarták a magyarok szintjére emelni. Ezt egy hivatali asszimilációnak is nevezhetjük, mert azt nem akarták a cigányságnak meghagyni, amely az ő nemzeti sajátja: a több nemzedék együtt élése, a nem 38 ________________________Mónus Imre: A hajdúböszörményi cigányság története 24 HBML.HbFl. V.B. 74/c. 15l.d. 6122/1925.sz. 25 Uo. V. B. 74/c. 284.d. 5274/1940.sz.
